2015. augusztus 2., vasárnap

Színházi élmények 10. - Csárdáskirálynő (Kálmán Imre Szabadtéri Színpad)

Tudom, hogy sokat írok mostanában a színházi élményeimről, de ezt az egyet még nézzétek el nekem, mivel egy szabadtéri előadásról szeretnék írni.  Az a célom, hogy azt, aki valahogy megoldhatja, rávegyem, hogy mindenképp menjen el, akár csak a Margitszigeti szabadtérire is, mert annyival másabb, annyival különlegesebb élmény, hogy ha a darab nem is igazán érdekel, akkor is felejthetetlen estében lehet része az embernek!

Szerencsére nálam nem volt olyan, hogy ne érdekelt volna a darab, elvégre az igencsak nagy népszerűségnek örvendő Csárdáskirálynőre szereztem jegyet a siófoki Kálmán Imre színpadra. A teljes véletlen folytán éppen az egy faluval arrébb lévő nyaralónkban voltunk, ráadásul volt két jegy, éppen a harmadik sorban - hiba lett volna kihagyni. Július 17-én tehát bevonultunk Siófokra, izgatottan körbejártuk a színpadot - én ezt már korábban megtettem párszor, de a kísérőm még nem sátrazott le soha a kapuk előtt (mentségemre szóljon, az álmaimon kívül ez még velem sem fordult elő). Akkor döbbentünk csak meg igazán, mikor elfoglaltuk a helyünket - mégis mennyi ember férhet ide be? Csak özönlöttek a nézők a bejáratnál, lélegezni nem lehetett a tömegtől, na meg a melegtől - így fél 9 felé is még közel állt a hőmérséklet a 40 fokhoz. A nézők folyton legyezték magukat - de a színészek mit tudtak csinálni a rengeteg jelmezben? Az előadás alatt többen rosszul lettek a nézőtéren, pár embert ki is kellett kísérni a nézőtérről.

1949-ben épült meg a Balaton máig legnagyobb szabadtéri színpada. Az 1576 néző befogadására képes szabadtéri színpad kiemelt helyet foglal el a nyári kultúrfesztivál színhelyek listáján. 2008-ban keresztelték át, miután a Kálmán Imre Kulturális Központ működtetésébe került, mostani formájába a 2010-es korszerűsítés után került.

Ez a Csárdáskirálynő abból a szempontból is különleges előadás volt, hogy idén ünnepli az operett a 100. évfordulóját, és hol máshol lehetett volna ezt stílusosabban megünnepelni, mint a darab szülőatyjáról elnevezett és annak szülővárosában álló színpadon. A turné máshol is folytatódik a nyár folyamán, további információk erről: itt.

Sokan nem tudják, hogy az operett bemutatása előtt a címe még nem Csárdáskirálynő, hanem Éljen a szerelem! volt, amit aztán Kálmán Imre az igazgató, a zeneszerző és librettisták nyomására változtatott meg. A darabot először 1905-ben mutatták be, azóta is sikerdarab. Kerényi Miklós Gábor ezen új rendezése nem csak Magyarországon, hanem közel- és távol-keleti, illetve európai turnékon is elnyerte a nézők tetszését.

A Csárdáskirálynő története sem bonyolultabb, mint más operetteké, mégis élvezetes és szórakoztató - ahogy az elvárható. A világhírű chansonett, Vareczky Szilvia (Fischl Mónika) búcsúfellépést tart az Orpheum színpadán, mivel külföldi szerződése Amerikába szólítja, így kénytelen búcsút venni szerelmesétől is, a fiatal Lippert-Weilersheim Edwin hercegtől (Dolhai Attila). Sajnos a nem éppen talpraesett herceg bármennyire is feleségül szeretné venni Szilviát, a család nem engedélyezi, hogy egy varieté-énekesnővel kösse össze az életét, sokkal inkább Stázi grófnőt (Dancs Annamari) szeretnék feleségeként látni. Megjelenik a színen a család és a hadsereg nevében Rohnsdorff főhadnagy (Dézsy Szabó Gábor), aki hadkötelezettségére hivatkozva hazarendeli Edwint Bécsbe. Mielőtt azonban hazautazna, a herceg közjegyzőt hívat - itt lép színre először és utoljára Kelemen Andor, akinek iszákos Kiss-alakítása mindenkiben mély nyomot hagy - és Edwin írásba foglalja, hogy nyolc héten belül feleségül veszi Vareczky Szilviát, így, a leendő férj jogán megtiltja, hogy a chansonett Amerikába utazzon.

Ebben a színben tűnik fel még Miska (Faragó András), az Orpheum rendszeres látogatója, és a nagy baráti társaság egyik mozgatórugója, aki a humor forrását képezi minden mondatával, valamint a később fontos szerepet játszó Feri bácsi (Földes Tamás) is a szórakozóhelyen lopja a napot a lenge öltözetben magukat illegető hölgyek között - csak hogy valamilyen halvány elképzelésünk legyen arról, hogy a férfiak, ebben a korban mivel is töltötték a szabadidejüket. És ne feledkezzünk meg Schulteis Arnoldról (Bálint Ádám) sem, az isonzói hősről, aki itt próbálja meg először elmesélni hadi sérüléseinek történetét (lelövöm a poént: sosem fejezi be, cserébe viszont minden jelenetben feltűnik).

Edwin távozása után azonban minden összekavarodik. Rohnsdorff főhadnagy ugyanis nem csak a katonai behívót hozta magával, hanem átnyújtott egy meghívót Bóni grófnak (Kerényi Miklós Máté), Edwin jó barátjának, mely a herceg és Eggenberg Anasztázia (Stázi, aki nem a titkosszolgálat) grófnő eljegyzésére invitálja. Szilvia, amint ezt megtudja, összeomlik, és azonnal indul Amerikába feledést keresni, amiről persze Edwin mit sem sejt. 

Ezután hatalmas estélynek lehetünk szemtanúi, ahol Edwin és Stázi eljegyzését akarják bejelenteni. Faragó András (itt Alfonz, Miska ikertestvére) ismét a szórakoztató kategóriában tündököl, ezúttal az ikertestvérével való állandó összekeveredés miatt. Itt jelenik meg Szilviával a karján Bóni, és azt állítják, összeházasodtak, hogy a herceget féltékennyé tegyék. Az este azonban érdekes fordulatot vesz, mikor Bóni találkozik Stázival - és első pillantásra egymásba szeretnek ("Zajt ne üss, kicsi lány, ide süss..."). Edwin úgy gondolja, ha a család a varieté-énekest nem is fogadja el, Bóni gróftól elvált grófnőként már nem lehet kifogásuk, így kérleli Bónit, mondjon le Szilviáról. A másik oldalról Stázi győzködi a grófot, hogy ne tartson két vasat a tűzbe, ne udvaroljon neki, míg itt van a felesége. Közben megérkezik az est díszvendége, Schulteis, és ismét megpróbálja előadni a történetét - a vége természetesen továbbra is lemarad.

Szilvia, amint megtudja, mi Edwin terve, ismét megsértődik, feloldja a herceget a nyolc hetes ígérete alól, majd Bónit is magával rángatva távozik az estélyről. Mindketten letörten, szomorúan érkeznek egy mulatóba, csatlakoznak a már javában alkoholizáló Feri bácsihoz, és italba fojtják bánatukat.

Ebben az állapotban találja őket a Szilviát kereső Edwin, majd Edwin apja is, aki viszont a fia után jött. Feri bácsi révén kiderül, mind a nézők, mint Edwin édesapja (Marik Péter) számára, hogy tulajdon felesége (Kállai Bori), Edwin édesanyja sem volt más, mint egy chansonett, a híres Vörös Hilda ("Hajmási Péter, Hajmási Pál..."). Így végre-valahára belenyugszik Edwin, és a Csárdáskirálynő házasságában. Szilvia és Edwin egymáséi lehetnek, de Bóni is feleségül veszi Stázit, így ér végül boldog befejezéséhez az operett. 

A történetről dióhéjban ennyit is mondanék csak (ha mégis kihagytam valamit, azért arra kérdezzetek rá külön). Természetesen azt kell mondanom, hogy zseniális és fantasztikus volt! Próbáltam beleszőni a véleményemet olykor-olykor a történetleírásba, de bevallom, ez nem az erős oldalam, én inkább ezzel a két szóval fejezem ki, ha valami tetszik. A zene jó volt, klasszikus, biztos, hogy aki nem operett-rajongó, az is ismerte legalább a felét. A táncok és akrobatikus elemek mindenhol nagyszerű látványt hoztak létre, sokszor a humor forrását is az egy-egy dal közben letáncolt koreográfia képezte. A legizgalmasabb részek számomra a Bóni és Stázi között zajló jelenetek voltak, nekem mindig a komikusabb figurák fészkelik be magukat jobban a szívembe, mint a főszereplők, ezt töredelmesen be kell vallanom... Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy Fischl Mónika és Dolhai Attila nem alkottak - khm... - zseniális párost, de hát na, kinek a pap, kinek Bóni a papné.

Az örök kedvencem, ami után viszont fél óráig nem tértem magamhoz, az a "tegyük féltékennyé egymást"-jelenet volt (szó szerint fuldokoltam). Idézném is, bár nem lesz tökéletesen pontos:

Szilvia: Mondj valami forrót!
Bóni: Ööö... vasaló!

Hát, ezt nem hiszem, hogy tovább kell ragoznom...

Örülök, hogy lehetőségem volt megnézni 100 éves Csárdáskirálynőt, mert elragadott a szabadtéri előadás hangulata, biztos vagyok benne, hogy ez lesz az a történet, amit az unokáimnak is boldogan mesélek majd, "Képzeljétek el, mikor én Siófokon, a szabadtéri színpadon, a Csárdáskirálynő 100 éves évfordulóján ott ültem a nézőtéren..."


1 megjegyzés:

  1. Igen a vasaló megjegyzés találó! Sokat derültünk rajta! :) Aki még nem látta a darabot érdemes megnéznie! Színvonalas előadás minden szempontból. Mi már többször láttunk. Köszönjük az élményt! :)

    VálaszTörlés