Kovács Eszter: Let's kifli

Eredeti cím: --
Fordítás: --
Kiadás: Athenaeum, 2015
Oldalszám: 192

Érdekes találkozásként indult. A lány először azt hitte, csak félreolvasta a címet, de ezt is csak akkor vette észre, mikor jobban megnézte a csupán borító színe miatt leemelt könyvet. Látta, hogy ez érdekes, az ember életében vannak ilyen találkozások, mégis visszahelyezte a kissé már poros legfelső polcra az édesanyja könyvesboltjában, így az ismeretség nem változott még barátsággá.

A lány második otthonaként járt a kicsiny könyvesboltba. A reggeli fél literes kávéért is inkább ide jött, hogy ne az otthon található instant kávét kelljen fogyasztania. Érdekes, hogy ha valakinek az édesanyjának könyvesbolttal egybekötött kávézója van, akkor otthon miért csak az ízetlen, erőtlen por található meg?

A második találkozáskor a lány már jobban megfigyelte a könyvet. Nagy döntés előtt állt; elolvassa, vagy annyira nem érdekes? Ám a barátkozás már elkezdődött a könyv és az olvasó között, cs erről még egyikőjük sem tudott.

Harmadik találkozásuk azonban nem a boltban történt, a könyv nem is volt jelen fizikailag, csak egy újságból mosolygott a lányra, aki éppen olvasói válságban szenvedve lapozgatta a Nők lapját. És ugyan nem olvasta el az ajánlót, el is feledkezett róla hamar, nem sokkal később lerobogott a kávézóba, hogy ő valamilyen normális könyvet akar. Nem a szerelemről, nem vámpírokról, nem szadomazókról, hanem valami normálisról.

A két tulajdonos nagyon megörülhetett a kérdésnek, holott nap mint nap találkoznak hasonlókkal, mert tucatszámra hozták elő a jobbnál jobb könyveket, de a lánynak egyik sem tetszett igazán.
Ekkor jutott eszébe a könyv. Csakhogy nem találta. Elbújt.

Szerencsére a tulajdonosok hamar észbe kaptak, hogy hova is pakolták el, így a lány végre-valahára megkezdhette a közelebbi ismeretséghez való úton való végigsuhanást. És micsoda suhanás volt! Bár néha olyan érzés kerítette hatalmába, mintha ilyet már olvasott volna egy ismert magyar írónő önéletrajzi könyvében, ami egy híres zenemű címét viseli, de mikor ettől elvonatkoztatott, a lány csak úgy falta a sorokat.

A történet végére érve aztán lerakta a könyvet, megtörölte izzadt homlokát, ami mintha napok óta nem tudott volna megszáradni a hőségben, és csak annyit tudott mondani: let's kifli!