Színházi élmények 7. - Csínom Palkó (Operettszínház)

Az Operettszínház ismét egy klasszikust vette elő, és maga szokásos stílusával a mai kornak is mondanivalóval rendelkező darabot csinált belőle! Farkas Ferenc csodálatos művét Lőrinczy Attila dolgozta át, írt hozzá keretjátékot és Dékány András szerezte hozzá dalszövegeket. Együtt hatalmasat alkottak!

A szereposztással már becsábították az összes fiatalt és idősebbet is, hiszen olyan, mindenki által ismert neveket vonultatott föl, mint Oszvald Marika, Lehoczky Zsuzsa és Kállay Bori, mellettük pedig a "fiatalok" - közülük is a legjobbak - is helyet kaptak; Kerényi Miklós Máté, mint Csínom Palkó, Gömöri András Máté, mint Csínom Jankó, Dancs Annamari Katiként, na és persze a "nem tudom melyik korba soroljam be"-Szabó P. Szilveszter a Rendező és Béri Balogh Ádám sem kihagyható a felsorolásból.

A kerettörténet az, hogy egy csapat, minden korból összeszedett csapat elhatározza, hogy előadják a Csínom Palkót a Brüsszeli fesztiválra. Persze ez nem megy olyan simulékonyan, ahogy az egy darab összeállításánál várható - szerelmek, csábítások, lelépések (elhangzik persze párszor az "én ezt nem csinálom tovább!"-mondat is), és egyszerre követhetjük végig Csínom Palkó és Jankó történetét a darabban, mint ahogy az őket eljátszó fiatalok életét is. Minden színész magánéletéből kapok egy csöppet - mindezt a lehető leghumorosabb, vagy akár legmeghatóbb módon.

Szinte lehetetlen volt olyan mondatot találni, amin nem lehetett valamilyen úton-módon nevetni. Ugyan  mai kor szlengje nekem kissé erőltetettként hatott, nagyon sok "modern" szó próbált jelen lenni egyszerre, ettől kissé bugyuta benyomást keltve, de mégis nevetségesek voltak tőle a szituációk - például az olyanokon, mint a következő nyers idézet: "az mondta, a mester le tetszett smárolni, kéremszépen"és hasonlók, ki ne nevetne?

Minden pozitívuma mellett azonban én találtam benne egy pici negatívumot is; a szlenget. Ők is beleestek abba a hibába, hogy a mai korba erőltetetten hozták be a "csibésznyelvet". Sok helyen erőltetett, és ugyan határozottan humoros, de az egyetemistákhoz mérten túl sok. Nem mondom, hogy nem volt szórakoztató, de egy picit finomabbra csiszoltam volna ezt a részt, és más módon próbálom felállítani a korok közti különbéget.

A dalok felét minimum szerintem mindenki ismeri, vagy legalábbis egyszer hallotta már, ha viszont nem, akkor most biztos a fülébe mászik. Mióta láttam a darabot, nem bírom kiverni a fejemből a címadó dalt...

A darab jó, a rendezés jó, a zene jó, a szereplők jók (és nem használtam a zseniális szót!), semmi nem ad okot arra, hogy az ember ne nézze meg! Határozottan örülök, hogy sikerült még ebben a évadban megnéznem! Aki pedig kicsit többet szeretne tudni a szereplőkről, az alábbi linkekre kattintva megteheti:

Oszvald Marika - Lehoczky Zsuzsa - Kállai Bori - Kerényi Miklós Máté - Dancs Annamari

Fontos link: Budapesti Operettszínház