Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Eredeti cím: Between Shades of Grey
Kiadás: Maxim, 2012
Fordítás: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 352

Lina Vilkas egy egyszerű 15 éves lánynak tűnhet, akinek különleges tehetsége van a művészetek, főleg a rajzolás terén. Örömmel készül a nyárra, az új művészeti iskolára, ahova felvételt nyer, ám egy éjszaka minden megváltozik. A szovjet titkosrendőrség kopogtat az ajtón, teherautókra pakolják családostul és elviszik, isten tudja csak hová.

A teherautó megy, majd a vonat is, Lina ugyan együtt van a családjával, de az apját nem tudják, hová vitték. Elkezdődik egy kegyetlen kaland, melynek egy munkatábor a vége Szibériában. Lina végig próbál küzdeni, rajzokat készít, hogy üzenetet küldhessen az apjának, és közben próbálja 15 évesen megállni a helyét ebben a kegyetlen valóságban.

És közben felmerül a kérdés, ki a rosszabb: Hitler vagy Sztálin?

Én személy szerint egészen sok könyvet olvastam a Hitler-féle elhurcolásokról, a zsidókhoz való viszonyáról, de valamiért a munkatáborokról nem találkoztam annyi könyvvel. Furán hangzik, de meg is örültem ennek a könyvnek - amit 2012 óta, mióta megjelent, szerettem volna megvenni. És ugyan nekem valami hiányzott belőle, azért hatalmas élmény volt!

Engem Lina karaktere különösebben nem fogott meg, nem győzött meg. A rajzok szerepének fontossága sem volt annyira kihangsúlyozva, mint arra számítottam. É valahogy, akármennyire is tudom, mennyire kegyetlenek voltak ezek a munkatáborok, ebben a könyvben én még azt sem éreztem annyira erősnek. Le volt írva ugyan, és az szörnyű volt, de a szavak nem éreztették velem annyira Lina szenvedését, pedig egy E/1-ben írt könyvben ez lenne a minimum elvárás.

Ha viszont nem csak Linára koncentrálok, hanem arra, amiről mégiscsak az egész szól: az összes munkatáborba küldött emberről, akkor egy kicsit letéve a könyvet, felháborodottan magyaráztam róla mindenkinek, aki csak szembe jött velem. Nem is értették mi az, amin ennyire felháborodtam a napsütötte Balaton parton....

Összességében egy nagyon tanulságos könyv, érdekes, ahogy a művészetet behozza az írónő, nagyon érdekes, ami Linával történt, de cseppet sem szokatlan abban a környezetben. És ez az, ami fájdalmas az egészben. Nem szokatlan. Mert van különbség litván és litván között. Ember és ember között, de sem Sztálin, sem Hitler nem vette ezt figyelemben. Mind ugyanolyanok voltak. A végén tényleg - halottak...