Csak hogy "fellenditsem az üzletet", és mert már túl sok vélemény forog a fejemben, úgy döntöttem, ezentúl a blogon filmekről is olvashattok egy-egy szösszenetet. Nem igérem, hogy túl gyakran, inkább csak mikor eszembe jut, semmi rendszeresség, de most pont láttam egy filmet, és nem birom magamban tartani a véleményem. A hosszú i-k hiányáért meg elnézést kérek, még mindig nem jöttem rá, hogy ezen az istenverte iPad Mini billentyűzeten hogyan csalogatom elő úgy, hogy ne kelljen Caps Lock-ot alkalmaznom...
Na most. Össze kell szednem a gondolataim. Jaj.
Végre-valahára megnéztem a Demónát. A filmet, amiről tudtam, hogy imádni fogom, hisz imádtam a rajzfilmet, az előzeteseket, az ötletet, az újfajta történetet. És mi történt? Hát, nyeh…
Az egész kb. olyan mélységűnek tűnt, mint a rajzfilm. Az ujjszúrós-részig nem is értettem (utána se nagyon), hogy miért halad ilyen gyorsan és érzelemmentesen a történet. És tudom, hogy ez volt a cél, de kb. csak Demóna váltott ki belőlem érzelmeket. Mig a rajzfilmet a mai napig végig bőgöm, itt most egyedül Demóna érzelemkinyilvánitásánál ejtettem egy-két könnycsepet. Ami jó, de akkor is!
Philip szerepét meg pláne nem értettem. Igy csak egy felesleges (ám roppant helyes) karakter volt, akinek nem volt sehol olyan szerepe, ami miatt megérdemelte volna, hogy szerepeljen a történetben.
És akkor még ott van az a Fanning-lány, mint Csipkerózsika! Hát hogy honnan szedtek egy ilyen extrán náthás hangú, csúnyácska kislányt, aki egy szemernyit sem hasonlit semmiféle Csipkerózsikára, azt rejtély számomra. Egy degenerált, fejlődésben elmaradott kislányt láttam, és ez engem nagyon zavart. Mig Demónát úgy eltalálták, mint annak a rendje, őt meg úgy elb*ták, ahogy azt illik…
Szóval csalódás volt az egész. És én nem szeretek csalódni. Jaj.
Pedig olyan jó lehetett volna…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése