Leiner Laura: Akkor szakítsunk

Eredeti cím: --
Fordítás: --
Kiadás: GABO, 2014
Oldalszám: 336

Lia és Norbi karácsonykor szakítottak, és mindketten bőszen állítják, hogy a másik miatt. Ennek ellenére mind a ketten ugyanarra a bulira hivatalosak, és miután Lia megtudja, hogy Norbi teljesen túl is lépett rajta (vagy legalábbis nagyon úgy tűnik), nem hagyja annyiban, és legjobb barátnőjét, Esztit, annak barátját, Csabit és a bátyját, Szilkót a kocsiba parancsolja (utóbbi fuvarozási céllal), és elindulnak az éjszakába. Azaz indulnának, de még egy utas feltűnik az utcában: Norbi. És így kezdődik egy olyan szilveszter éjszaka, amire egyikük sem számított. Ők csak egy buliba akartak eljutni, helyette egy olyan kalandba csöppentek, amiben talán a legfurcsább jelenség... Á, nem érdemes tippelni, kaland-kaland hátán :D

Talán ott rontottam el, hogy este 8 után kezdtem el olvasni, ahogy a főszereplőink, Lia, Eszti, Csabi, Norbi és Szilkó is elindultak. És ugyan nem hajnali 5-kor fejeztem be, csak fél 2-kor, a végére ugyanolyan fáradt voltam, mint ők. És ez sokat levett a lelkesedésemből.

Eleinte minden mondaton nevettem, a mellettem ülő anyukámnak olvastam fel random mondatokat, amiket ő persze így nem érthetett (meg amúgy sem nevetett – rejtély… :D), majd szép lassan, ahogy mind a könyvben, mind a valóságban suhantunk bele az éjszakába, egyre kevesebbszer vett erőt rajtam az a fajta nevetés, amit egyszerűen nem tud az ember visszafojtani. Persze, humoros volt, és a feléig még töprengtem is, hogy „na, ennek vajon mi lesz a vége?”. Aztán a bűvös felezőpontnál teljesen evidens lett, hogy bár várnak még ránk kalandok reggelig, a végkimenetel tiszta. És erre Eszti és Csabi, a két iszonyatosan szerelmes tinédzser beszélgetésénél jöttem rá. Minden tiszta lett.

Nem fogom elspoilerezni, bár aki olvasott már Leiner Lautrát, tudja, mire számíthat. Mégis, a Bábel után, ami nekem az a könyv volt, ami megmutatta, vajon érdemes-e az SzJG után próbálkozni más könyveivel, és a válasz igen lett, ez a könyv egy csalódás volt. És én nem akartam, hogy az legyen! Tudjátok mennyire fájt a szívem, mikor most beírtam a 3,5 csillagot??? Kegyetlenül… Még bízom abban, hogy a fáradtság tehet csak róla, bár a Bábelen akkor is nevettem, mikor alig bírtam nyitva tartani a szemem. Ennél nem… De biztosan újraolvasom, és remélem, hogy akkor jobb eredményt ér el! Én nem akarom, hogy ez ilyen emlékként éljen bennem. Én azt akarom, hogy szeressem…

Bár az idézeteke a molyon mindenkinek ajánlom, mert lehet szakadni eleget! És be kell vallanom, talán Lia az eddigi legszimpatikusabb Leiner Laura karakter számomra. Valahogy jobban azonosultam vele. És annak ugyan jobban örültem volna, sőt, vártam is, hogy ha már szilveszter, nagy buli, legalább ebben a kötetben igyon a főszereplő is, de picit csalódott lettem attól, hogy ez nem így lett. Ennek ellenére, most belegondolva, tetszett. Kicsit olyan, mint amit a Matched-nél írtam–az is 3 csillag lett, de közben kedvenc is :)

3,5/5