2014. február 5., szerda

Rachel Ward: Számok - Az örökkévaló

Eredeti cím: Numbers - Infinity
Fordítás: Bajkán Lászó
Kiadás: Főnix Könyvműhely, 2014
Odalszám: 197
Adam és Sarah immáron 18 évesek, össze-vissza utazgatnak már két éve Sarah kislányával, Mia-val, és a két öccsével, Marty-val ás Luke-kal. Sarah azonban ismét várandós, így mindenképp szeretne végre letelepedni. Adam végül beleegyezik, hogy maradjanak az egyik táborban, de továbbra is rossz érzése van ezzel kapcsolatban - és nem is alaptalanul.

Egy nap három motoros érkezik a táborba, ami mindenképp szokatlan, mivel a Káosz óta semmiféle jármű nem közlekedik, lehetetlen üzemanyagot szerezni, csakis a kormány embereinek vannak még gépjárműveik, akik pedig talán még mindig egy megalapozatlan gyilkosság vádjával kergetik Adamet. A kis család helyzetét az is nehezíti, hogy mind Adamben, mind a kicsi Mia-ban már van chip, így ha beindítják a szondákat, pillanatok alatt megtalálják őket. Ami így is történik.

Az egész történet Sarah és Adam szemszögéből van, ismét, a fogalmazás pedig biztosan fejlődött, mert nem bírtam letenni! Tény azonban, hogy a cselekmény is sokkal izgalmasabb, sokkal gördülékenyebb, mint az előző két kötetben. Sarah-t és Adamet kényszerítik, hogy Mia-val együtt a motorosokkal tartsanak egy hatalmas, dombba helyezett bunkerféleségbe, a fiúkat kénytelenek otthagyni. Aztán szép lassan ki is derül, Saul, aki "elrabolta" őket, vajon a kormány vagy inkább saját érdekeit tartja inkább szem előtt, és ki kiben bízhat meg feltétel nélkül, és kiben nem.

A legeslegfontosabb dolog ebben a könyvben, az a bizalom és a  szeretet. Adam és Sarah kis családja mindennél fontosabb számukra, legalábbis születendő gyermekük és Mia (nekem hiányzott, hogy annyira Sarah nem akadt ki, hogy az öccseit ott kellett hagyniuk, nem kesergett túl sokat rajta), és persze az egymás iránti érzelmeik is. És bár a cselekményt felhoztam, mint zseniális, folyamatosan mozgó kereket, néhol kiszámítható volt. Ám ha az ember ettől próbált elvonatkoztatni, és csak élvezni, ami történt, akkor nem zavarta. Így tettem én is.

Számomra ez a sorozat egy külön kincs. Az első részét véletlenül szereztem meg, és azt hittem, szörnyű lesz. Nem hallottam róla azelőtt, pedig a legtöbb könyvről, ami a kezembe kerül, már olvastam/hallottam ezt-azt. De erről semmit. És aztán az egész világa, az egész jövőképe elvarázsol! Semmi különleges szerkezet, ami távol lenne a mostani valósától, semmi űrlények, csak egy lány (majd később fiú), aki látja a számokat az emberek szemében. És olyan az egész, mintha tényleg valaki mesélné a történetet. Nem kitalálná, mesélné. Mintha ott lett volna maga a szerző is, és leírná az élményeit!

Nagyon sajnálom, hogy ezt a sorozatot sokan nem olvasták, vagy nem is hallottak róla. Megérdemelne egy nagyobb felhajtást, mert ha én egy könyvre azt hiszem, rossz lesz, 80%-ban az úgy is van. De ez egy kivétel, ezt mindenkinek olvasnia kell. Egy tinilány és egy tinifiú, akik család nélkül egymásba kapaszkodva próbálnak felnőtt életet élni, mert muszáj. Nagyon szép történet!

Szóval, aki szereti a disztópiát, de már kicsit unja a sok ugyanolyan mintán alapuló történetet, aki szeretné, ha még egy kis plusszal megspékelt történetet olvashatna, az vegye kezébe ezt a könyvet! Garantáltan nem bánja meg, mert valamit találni fog benne minden olvasó, ami miatt magához közelinek érzi a történetet!

4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése