 |
| Eredeti cím: -- Fordítás: -- Kiadás: Könyvmolyképző, 2013 Oldalszám: 358 |
Lilla számára - mint minden első éves gimnazista számára - nehezen indul az év, ráadásul a nyaralásból visszatérve kiderül, hogy a szomszédjuk egy régi ismerőse, Havasi Krisztián, akivel az oviban vérig sértették egymást, bár Lilla nem tudja, mivel is. Azonban a fiú most, a maga 16 évével maga az álom, és a lány egész évben alig bírja levenni róla a tekintetét.
Ebben az évben, amit a sorozat első kötete felölel, van minden; szerelem, szakítás, kiborulás, tánc, versenyek, tanárok, vizsgák, barátok, ellenségek. Egy tipikus gimis életet mutat be egy művészeti iskolában, ami külön tetszett! A Szent Johanna Gimiben is (amivel elkerülhetetlen az összehasonlítás) azt szerettem, hogy egy picit hasonlított az én iskolámra. Ahogy más, mint a többi, a művészetek, a hangulat. És itt is, a Duna-partiban, bár kevésbé talán, de jelen volt az én waldorfos-érzetem.
Mint azt említettem is, és a borítóból/fülszövegből következtetni lehet, ez egy egyszerű sulis regény. Bár nem napló, de Lilla szemszögéből nézzük végig a történetet, hónaponként fejezetekre bontva (ami egy elég ötletes kis megoldás, nekem tetszett). Ő is egy egyke lány, de sokkal talpraesettebb, mint Rentai Renáta (SPOILER! Aki nem akarja tudni, az ne jelölje ki a következő részt: az, hogy a végén megcsókolja Krisztiánt, nálam előbbre vitte a listán, mint Reni valaha is volt! SPOILER vége!)
Természetesen ha már sulis regényről beszélünk, elkerülhetetlen a szerelem, és itt ez Krisztián és Lilla közt kezd el kialakulni, mint arra számítani is lehetett. Nem lövök le semmilyen poént, de akad itt minden, húzzák-vonják egymás agyát, az olvasó számára igencsak élvezhető (és idegőrlő) módon, ám egyértelmű, hogy bejönnek egymásnak, csak mind a ketten annyira sötétek (mint a legtöbb tini), hogy erre nem jönnek rá. Ettől élvezetes az ilyen könyvek olvasása; megpofoznád a főszereplőket, de nagyon! (Vagy ez csak én vagyok? Jó, tudom, pszichiáter... Már van időpontom...).
A problémám nekem itt nem is a két főszereplővel volt, inkább a többi karakterrel. Bár nagyon aranyosak, meg beépülnek, de az osztály (és a szereplők) fele számomra egy nagy - nem fekete, de talán szürke folt. Van, akinek a nevét összesen kétszer említjük, de csak másodszor esik le, hogy osztálytárs, akkor a másikról a végéig nem tudom, kicsoda. Persze, a szűk(ebb) baráti és családi körök megmaradtak, de a többi részt egy kicsit hiányoltam. Talán egy hosszabban megírt regénynél jobban kirajzolódhattak volna ők is, és nem azt mondom, hogy rövid a könyv, de már értem, Leiner Laura miért félév/regény szinten írta az SzJG-t. Sokkal részletesebb úgy, és ugyan sokan pont, hogy unalmasnak tartják emiatt, nekem ettől volt az élvezhetőbb. De ízlések és pofonok, mindenesetre annak, akinek az SzJG-vel ez volt a problémája, az imádni fogja a Nyitótáncot, ezt megígérhetem!
Van ezeken kívül még pár negatívum, de tényleg nem túl sok. Kezdem is ezekkel, hogy a végére maradjon a jó.
Természetesen mondható rá, hogy Szent Johanna gimi utánzat, de ez az ilyen regényeknél már-már elkerülhetetlen. Mégis, mit csinálnak a gimnazisták? Annyi különbség nincs köztük: mégis, valahogy a Nyitótánc más, mint a többi "utánzat", legalábbis egyetlen hasonlítási alapom még a Hűvösvölgyi suli, ami elviselhetetlenül rossz élmény volt számomra, de ez valahogy nem tűnt olyannak, ami azt kiáltja: "Hé! Én is olyan vagyok, mint az SzJG! Vegyél meg, vegyél meg, nem látod, mi vagyok???".
(Egyébként érdekes, hogy most ilyen alapvetően pozitív dolgokat írok róla, és nem ócsárolom, tekintve, hogy mikor az első részlet felkerült még tavaly belőle az Aranymosás oldalára, egyszerűen utáltam, és nem túlzok. Kiakadtam, hisztiztem, magyaráztam. Aztán az a réz pont nem is lett benne, és ahogy olvastam, nem is jutott eszembe negatívan gondolni rá. Levett a lábamról, ezért plusz pont neki!)
Egy másik negatívum, amit már szintén említettem, de most kihangsúlyoznám, hogy mindenen túl gyorsan átfutunk. A karácsony az, ami ki van hangsúlyozva valamilyen szinten, de pl. Lilla szülinapjáról már augusztus óta hallottunk/olvastunk megjegyzéseket, mégis, mikor odaérünk, külön nincs is megemlítve, csak tudjuk, hogy novemberben van. Pedig azért az érdekes lett volna.
Egy másik, számomra kedvelt rész az ilyen regényekben, az az osztálykirándulás, ami szintén max két oldalt kapott, és szerintem elbírt volna többet is.
Talán ez utóbbi bejegyzéshez tartozik, hogy engem zavart, hogy senkit nem ismerünk meg igazán, mégis nevet adunk nekik. Semmi bajom nem volt Havasiékkal, míg így hívták őket, de egyszer, egyetlen egyszer a nevüket mondták, és engem az nagyon zavart. Ezt mondjuk ne kérdezzétek, nem tudom megmagyarázni. Viszont sokszor csak átfutunk valakin, és adunk neki nevet, a könyv többi részében is, és tényleg elég lett volna (bár tény, kevésbé személyes, de így sem volt az), hogy "az a blablabla lány a sarokban", nem pedig "a sarokban álló kálmán réka, aki ugyan később nem szerepel, de ott ált". De ez valószínűleg személyes probléma, a többség valószínűleg ezt szereti inkább.
Ami még hiányzott nekem, az a táncleírás volt. Elvégre Lilla táncszakos, és van is róla szó, de inkább csak említés szintjén. Én szívesebben olvastam volna részletesebben a próbákról, vagy egyáltalán bármit Lillától a táncról, nem csak annyit, hogy megnyugtatja. De, tekintettel a karácsonyi ajándékára remélem, hogy a következő kötetben ebből többet kapunk, mégiscsak emiatt kezdtem el olvasni a regényt!
Még egy utolsó, ici-pici negatív dolgot, aztán rá is térek a pozitívumokra: a borító. Sajnos nekem ez annyira most nem jött be. Nem értem, ki ez a két alak, mert hogy nem Lilla és Krisztián az biztos (számomra, bár tény, hogy Lilla haja vörös, Krisztiáné meg, ha jól emlékszem, hosszabb). Ráadásul a téli beütést sem értem a lánynál, hisz nem (csak) télen játszódik. Akkor látnám értelmét, ha a fiú része meg nyári lenne, és ha az is akar lenni, nekem nem jön le annyira erőteljesen. Más regényhez viszont azt mondanám, hogy gyönyörű borító, csak ehhez nem illik...
Éééés, hosszas agymenésem után következzenek azok a dolgok, amik tetszettek!
Nagyon tetszett, hogy valahogy egyedi lett ebben a sulis-regényes-naplós kategóriában. Talán a tánc, talán Lilla karaktere, vagy az egész hangulata tehet erről, nem igazán tudom megindokolni. Viszont tény, hogy élvezetes volt olvasni, amiről a fogalmazás biztos tehet, így le a kalappal Tavi Kata előtt, mert van tehetsége, az száz!
Természetesen az is a pozitív-kategóriába löki, hogy a tánc és egyéb művészetek kiemelkedő helyen szereplenek. Mondjuk persze, kosár, de most legyen az is művészet, oké? Egyezzünk meg. Akkor az is nagyon tetszett, amit fent a spoiler-részben írtam (nem ismétlem meg megint, akit mégis érdekel, az keresse vissza, mert az aztán dobott az egészen!), és az is, hogy nem napló, csak Lilla szemszöge. Ebből következik Lilla stílusa, hogy végre valaki talpraesettebb! Ráadásul vörös hajú (:p), a matek, és társai nagyon nem mennek neki, és tulajdonképpen, bár az én csillagjegyem nem Skorpió, csak az aszcendensem, Lilla olyan volt, mint én. Ilyet ritkán találok :)
De legfőképp, ami igazán tetszett, az a tánc. Tudom, említettem már, negatívként, hogy kevés volt, de most arról a részérőlé beszélek, ami le volt írva. Na, az nagyon jó volt, kedves Írónő, szerintem nyugodtan vállalj be belőle többet, mert megy ez! Imádtam azokat a részeket!
Hű, most látom, ez mennyire hosszúra sikeredet! És mennyire össze-vissza, átgondolatlan... Sebaj, a célom úgyis az, hogy olyan legyen, mint mikor beszélek róla, és hát... Na igen, az ilyen :D Alapvetően egy kellemes csalódás volt az egész könyv, és bár előtte nagyon, nagyon, naaaagyooon tartottam tőle (ugye az Aranymosásos kezdés miatt), de valami rávett, hogy megvegyem és elolvassam, és köszönöm annak a valaminek (megérzés, vagy akármi), mert kár lett volna kihagyni!
Csak azt nem értem, hogy azoknak a sorozatoknak a folytatásai, amik nem tetszenek, miért jönnek ki olyan hamar, szinte hetente, míg ami meg tetszik, arra várnom kell akár egy évet, vagy többet is...
U.i.: Meséljetek már nekem ezekről a könyves szülőkről! Az enyémek sosem tiltották meg, vagy nézték gyilkos tekintettel a kávéivást, vagy hívták fel egy-egy házibuli esetnén a szülőket, vagy rendeltek haza 11-re, vagy jöttek értem sulis rendezvény után, vagy vittek el oda, pedig jelentősen messzebb van a sulim, mint ezekben a regényekben. Most azt áruljátok el, az én szüleimmel van gond? :O
4/5
Így első hallásra szerintem jó könyv, nagyon szívesen elolvasnám.:)
VálaszTörlésSzeretném kérdezni, hogy hol és mennyiért lehet kapni?? Mikor lesz következő része??? Vagy az utóbbi kérdésemet még nem lehet tudni?