 |
| Eredeti cím: -- Fordítás: -- Kiadás: Clarion Books, 2009 Oldalszám: 292 |
Tamsin tehát elmenekül, már amennyire tud, és egy Manhattan-i bentlakásos iskolában tölti az év legnagyobb idejét, és próbál minél kevesebbszer hazalátogatni. Ám mikor szünetekben, hétvégéken otthon van, besegít a családi könyvesboltban is, ahova azonban nem csak az olvasni vágyók térnek be, hanem azok is, akik valamit keresnek. Rowena tehetsége az, hogy képes megtalálni dolgokat (a tehetségek közt van időjárás befolyásolás, jövőbe látás, erő, stb.).
Egyik ilyen alkalommal, mikor a lány egész nap az unalmas könyvesboltban gubbaszt, betéved egy férfi, aki azt hiszi Tamsin-re, hogy ő Rowena, a lány pedig nem javítja ki. Alistar Callum, a férfi egy régi családi örökséget, egy órát keres, és Tamsin nagy bőszen megígéri neki, hogy megtalálja.
Igen ám, de neki nincs semmilyen tehetsége!
Azonban nem ez a legnagyobb probléma az egész szituációban. Alistar, az NYU professzora vajon tényleg csak egy ártalmatlan tanár? És az óra csak egy időmérő szerkezet, vagy sokkal több? Tamsin-nek és gyerekkori barátjának, Gabriel-nek téren és időn át kell utazniuk, hogy felleljék az örökséget, ám itt még nem szűnnek meg a problémák. Mi is ez az óra akkor pontosan?
Többet elárulni a történetből már nagyon spoilerezés lenne, és ez a könyv akkora élmény volt, egy meglepően pozitív élmény, hogy azt kívánom, mindenki olvassa el, akinek egy kicsit is felkeltette az érdeklődését (és tud angolul), mert nem éri meg előre tudni a történéseket, ezt át kell élni!
Nem először fogtam bele a könyvbe. Majdnem egy éve, vagy már több is, elkezdtem, talán kettő, vagy három oldalt haladtam vele (e-bookban volt akkor még csak meg), de nem nyert meg magának, molyon talán ez volt az első könyv, amit félbehagytam, és nagyon szégyelltem magam, mert csak jót hallottam róla. Most minden várólistára, erre-arra felraktam, meg is vettem, hogy mindenképp elolvassam.Eljutottam a harmadik oldalig, ahol megakadtam. Nehéz volt, eltartott pár napig, majd jött a negyedik oldal. Na, onnantól viszont nem volt megállás! Olvastam volna én még sokkal gyorsabban is, ha nincs az az istenverte iskola, és nem gondolja még ráadásul úgy is, hogy egész napos, megállás nélküli tanulás után a diáknak jobb dolga sincs, mint otthon ezt folytatni. De sajnos volt, van, lesz, és az olvasás bizony az unalmas iskolai percekre, és a buszútra maradt (a busz az egy tanulásmentes övezet, ott nem csinálok mást, mint olvasok. persze ez változó. ha úgy van, gyakran válik tanulós-övezetté...). Azért így is igyekeztem minél hamarabb kivégezni, és most fáj a fogam a folytatásra...
Szóval tetszett az, hogy jól volt kitalálva, mint a boszorkányság, mind az ehhez kapcsolódó időutazás. Mindemellett valóságos volt az egész, az összes szereplő élt és mozgott, még személyiségük is volt, nem csak nevük, ráadásul a környezet is ott volt, min pl. egy csöves a háttérben, ilyenek. El lehetett az egészet helyezni, tényleg! Aztán ott van a várható szerelem, természetesen, és az ember már számít arra, hogy "ó, na igen, hol a harmadik kerék?", és itt nincs! Semmi szerelmi háromszög. Nuku! Mármint Tamsin részéről a történetben. Itt csak van Gabriel, és kész. És kedves Többi Író/Írónő, így is van elég sok konfliktushelyzet, amint bármiféle alakváltó vagy vérszívó állat beékelése nélkül is meg lehet írni!
A nagymama egy hatalmas figura! Egy idős hölgy, a család vezetőegyénisége, hatalmas szövegekkel, nagyszerű monológokkal, és még okos is (meg picit gonosz, de ez érthető persze). És a történet, ahogy Tamsin a nevét kapta... Most felcsigáztam mindenkit, igaz? :D Ez volt a kis rajongói-bekezdés, ami egyáltalán nem illik a szövegbe, de belefér.
Mindenkinek ajánlom a könyvet, kérlek, adjatok neki esély! És valaki, ajándékozzon már meg a folytatással, mert függővégű, és én tudni akarom, mi történik, emberek! (Anya, apa, remélem olvassátok!).
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése