 |
| Eredeti cím: -- Magyar cím: Milyen is a boldogság? Fordítás: Komáromy Zsófia Kiadás: Poppy, 2013 Magyar kiadás: Maxim, 2013 Oldalszám: 416 |
Ellie O'Neill egy egyszerű 17 éves lány a Main állambeli Henley városkájából.
Ki gondolná, hogy két egymástól ennyire külön világban élő fiatal egyszer találkozik és még egymásba is szeretnek? Egy véletlen, rossz címre küldött e-mail-nek köszönhetően ez azonban bekövetkezik, Ellie és Graham levelezni kezdenek, mindent megosztanak egymással, a nevüket azonban nem árulják el.
Mikor Graham Henley-be utazik egy egész filmes stábbal, hogy a következő filmjéhez jeleneteket vegyenek fel, célul tűzi ki, hogy megtalálja a lányt. Sikerül is neki, elvégre tudja, Ellie hol dolgozik, és kialakul közöttük egy még komolyabb kapcsolat, mint korábban az internetnek köszönhetően volt. Ám vannak problémák, tekintve, hogy egy filmsztárról van szó, amiket nehezebb megoldani, mint gondolnák. Ráadásul Ellie apjának kiléte is nehezíti a kapcsolatukat.
Képzeljünk el egy hatalmas tál cukorszirupot, két evőkanál mézzel összekeverve. Adjunk hozzá három evőkanál kristálycukrot, és ízlés szerint szórjuk meg porcukorral. Kóstoljuk meg, és lehető legmeglepőbb mód, egyáltalán nem fog beindulni a bő nyáltermelés. Éppen tökéletes lesz.
Ez a könyv ilyen!
Ha olvastátok már Jennifer E. Smith másik könyvéről írt bejegyzésemet (Vajon létezik szerelem első látásra?) tudhatjátok, hogy az írónő engem azzal megvett kilóra. Egészen eddig a könyvig nem tudtam, ez csak a történet, vagy a stílus volt, de most már biztos vagyok abban, hogy ez a nő tud valamit!
Már a fogalmazás is, mind magyarul, mind angolul, zseniális. Részletes, de valahogy repülnek az oldalak, mindent pont megfelelően magyaráz, a beszélgetések is megfelelő arányban jelennek meg, és a szóválasztások... Tényleg nagyszerű, nem tudom ragozni. A történetek pedig egyszerűek, és irreálisak, mégsem tűnnek annak. Hihetünk a véletlenekben? Igen, és ez a könyv megmutatja, mennyi minden történhet egy egyszerű, melléütött cím miatt.
Tetszett Ellie karaktere is, egy talpraesett, önálló lány, aki mégiscsak egy 17 éves, és úgy is viselkedett, zavarba jött Graham előtt, mégis, mondhatni nagyszájú volt. Az apja körüli "rejtély" pedig még inkább felcsigázta az érdeklődésemet, és az meg már nagyonvégképpfőleg tetszett, hogy a végén mi lett vele és Grahammel, vele és az apjával, Grahammel és a szüleivel, stb. Szóval pont jól lett lezárva, pont nem túl édesen. De mégis egy cukorszirup volt. Megmagyarázhatatlan, de nagyon élveztem!
Szerintem érdemes elolvasni, tényleg megérint, elgondolkoztat, de legfőképp szórakoztat!
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése