2013. december 15., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Obszidián

Eredeti cím: Obsidian
Fordítás: Miks-Rédai Viktória
Kiadás: Könyvmolyképző, 2013
Oldalszám: 424

Ó, mamám, most fogtok megkövezni, ebben biztos vagyok… Kérlek, csak apró kavicsokkal, ha lehet ilyet kérni!
Én esküszöm, nagyon pozitívan álltam a könyvhöz, hisz' annyian ajánlották, 93%-ra van itt értékelve, ódákat zengenek róla minden könyves oldalon, akkor meg mégis mi az eszeveszett őrült manóért ne tetszene?
Na lássuk csak…

A történet egyszerű: nagyvárosban élő lány pici, isten háta mögötti helyre költözik, ahol megismerkedik egy különös, igazán szexi fiúval, akivel egymásba szeretnek, de valamilyen természetfeletti oknál fogva nem lehetnek együtt, de őket ez nem zavarja, míg minden a feje tetejére áll, és majdnem mindenkit kinyírnak! 
Ez a Twilight. Nekem ne próbáljátok bemesélni, hogy nem, mert ez az, és kész. Persze, más nevek, a vámpírokat meg felváltják az idegenek (amiket pedig még kevésbé hittem el, mint vérszívó barátainkat). És ugyan az, hogy egy utánzat, vagy egy másik sztorira hajazó történetről van szó, nem jelenti azt, hogy nem lehet jó, de ez nem volt az.
Katy egy sablon karakter, és bár vannak humoros szarkasztikus beszólásai, és külön tetszett, hogy könyves blogja van, nem mutatott semmi újat, bevallom, a neve sem maradt meg olyan élénken. Nekem ő nem volt több mint egy szereplő, aki bemutatta a történetet. Ennél nem is volt fontosabb.
Deamon is hasonlóan sablonos figura. Mondanám, hogy Edward, de annál azért tökösebb, csakhogy olyan… szóismétlés, de nincs jobb ötletem: sablonos. Olyan, mint minden könyvben a menő/bunkó ám roppant szexi csávó. Ez esetben még idegen is. És imádom az ilyen karaktereket HA adnak valami pluszt. Hmm, Deamon, ne haragudj, ilyen nem volt.
Az egész idegen-sztori számomra nem volt hiteles, ráadásul a Cullen-klánra is nagyon hajazott. Dee, Deamon húga tulajdonképpen Alice Cullen, Ash, a másik idegen család lány tagja Rosalie, a fiúk pedig meg sem maradtak. Csak voltak, dísznek. A Twilightban legalább megismertük őket!
És ez az egész idegenes-dolog… A védelmi minisztériumban tudják, hogy vannak ezek a kis „szörnyecskék”, de hogy mik, azt nem, ennek ellenére pénzelik őket, meg biztosítják a lakhelyüket, meg izé-hozé, de az egész annyira hihetetlenül van leírva, hogy nem csak hogy egy szavát sem hittem, de még össze is zavart.
Ráadásul mit tudnak az idegenek? Gyorsak, erősek, kamionokat állítanak meg, hogy megmentsék a főszereplőnket, fénylenek, ám nem mint Meyer vámpírjai, hanem ők fénybőlvannak (mindezt egy erdőben kell bemutatni a csajnak, természetesen, el kell hangzania a „félnek kell tőlem” "én bízom benned" szövegnek is), és hát… gazdagok, ja. Ennyi. Mást igazából nem is tudunk meg róluk.
Ó, de! Tőlük erednek a vérfarkas-mítoszok mert SIMÁN FARKASSÁ VÁLTOZNAK! Pff.
A fülszöveg a könyv háromnegyedét lelövi, ráadásul még vannak benne (szerintem) eltérések is. Mindenesetre nem azt adja a könyv, amit a fülszöveg ígér. Azt hiszem, innentől felhagyok a könyv hátuljának olvasgatásával.
Fáj, hogy nem tetszett (és még fel is idegesített), de hát… Ilyen az én szerencsém mostanában…
És ez egy sorozat!

1,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése