2013. június 15., szombat

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Eredeti cím: --
Fordítás: --
Kiadás: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 208

Az első, amit mondani szeretnék erről a könyvről, hogy ilyet még nem olvastam. Nem azt mondom, hogy nincs, csak azt, hogy én még nem találkoztam vele. Az egész írást átjárja egy teljesen más érzés, és olvasás közben mintha transzban lettem volna. Valami egészen más érzelmi világban lebegtem, és nem bírtam kiszabadulni.

A történet egy fiú és egy lány szerelmét dolgozza fel, és bár eleinte úgy tűnik, csak a szokásos szerelmi történetecske lesz, a végére annyi minden kerül bele, hogy akarva-akaratlanul is rájön az olvasó, hogy ez más.

A transz-állapotnak, amiben a könyv olvasása alatt lebegtem, sok köze lehetett ahhoz, hogy az egész E/2-ben íródott. Mint egy hosszú szerelmes levél vagy monológ, melytől csak a prológus és az epilógus üt el, mikoris kívülről látunk mindent. És bár a könyv pusztán 200 oldalas, rövidnek, és kevésbé tartalmasnak tűnik, valahogy nem tudtam vele olyan gyorsan haladni, mint szerettem volna. Gondolkoznom kellett, bár erre csak most jöttem rá, és az egész folyamat nálam is tudat alatt zajlott le, és csak most tudtam valahogy szavakba önteni az érzéseimet.


A főszereplőknek még csak a nevét sem tudjuk meg, a lány mindig az, aki  mesél a férfinak, ám tanáraik és barátaik néven vannak nevezve. Eleinte ez az egy dolog tűnt nekem erőltetettnek, de a végére egyáltalán nem zavart, teljesen természetesnek vettem.

A férfi problémája és az idő múlása volt az, ami meglepett, és a legjobban tetszett. Tetszett, hogy más, ilyesmi jellegű történetek egy hét alatt szoktak lezajlani, vagy pár nap alatt, de ez a folyamat, ami itt le lett festve, éveket ölelt fel, és bár valóban, az alapja az az öt nap volt Csöngén, ahogy a fülszöveg is írja, de nem erről szól az egész könyv, hanem a következményéről.

A férfi problémája pedig kicsit olyan, amit mindig ellőnek, mint egy olyan probléma, hogy "gyerünk, ettől tragikusabb lesz a történet, nyomjuk bele", és ilyenkor ez erőltetett. De itt, teljesen helyénvaló volt, hogy így fogalmazzak, nem volt sem erőltetett, sem felszínes. Pont jó mennyiség.

Az egész könyvben vannak hibák, amiket fel lehetne sorolni, lehetne kritizálni, de úgy érzem, ez így volt számomra, mégis, tökéletes. Nem tudtam volna ennyire élvezni, ha nincs benne egy darab hiba sem, mert ez így volt olyan, amilyen a fiúhoz és a lányhoz is illett. Ennek a történetnek így kellett megjelennie, és nagyon örülök, hogy elolvashattam!

2 megjegyzés:

  1. Jó vélemény, bár szerintem a könyv maga a tökéletesség! Számomra többet jelent egy könyvnél... Féltve őrzöm a párnám alatt éjjelenként. :'-)

    VálaszTörlés
  2. @Benett Zefír: Sajnos annyira nem éreztem jónak, de pár napa, lehet, hogy hangulatomnak köszönhetően is, de pont eltalálta, ami nekem épp kellett :)

    VálaszTörlés