 | |
| Eredeti cím: Ма́стер и Маргари́та Fordítás: Szőllősy Klára Kiadás: Európa, 2012 Oldalszám: 564 |
Nem tudom… Őszintén megvallom, első ránézésre ez egy zavaros katyvasz, melyben nem egy, hanem több szereplő is felesleges – lenne, ha az lenne. De egyik sem az. A nagy kavarodásnak az okozója maga a Sátán, ám ő az, aki az igazságot is szolgáltatja a végén, és mindenkinek az adja, amit megérdemel.
De miért pont a Sátán?
Ez a kérdés foglalkoztatott a leginkább. A válasz, amely nekem is elfogadható verzió, az természetesen az ateizmushoz köthető. A moszkvaiak, mint ateisták, mesének tartják Jézus történetét, így talán nem is Isten az, aki itt rendet tudna tenni, hanem csakis maga a Sátán.
Természetesen az ő létezését sem fogadják el. Az egész regényben mindenki váltig állítja, hogy ez az egész pusztán csak ügyes hipnózis, és mindenkit bolondok házába kéne zárni, aki látta a Moszkva utcáin szaladgáló meztelen női tömeget! Mert ilyen nem létezik – nem létezhet!
A Mester és Margarita, mint két címadó szereplő, ugyan központi szerepet foglal el a történetben, de igazán a regény felénél bukkannak csak fel, és onnan veszik át az irányítást. Addig, míg ők meg nem jelennek, a történetet valahogy így írnám le: Egy szép, napos délutánon két beszélgető úr mellet megjelenik a Sátán és díszes kísérete, és beszélgetésbe merül velük Isten létezéséről. Majd később, mikor az egyik férfi távozna, a Sátán közli vele, hogy meg fog halni, részletezi hogyan, ki miatt, milyen okból – és láss csodát! Be is következik: a férfi fejét levágja a villamos, melyet egy nő vezet, és ami alá azért sikerült esnie, mert Annuska kiöntötte az olajat.
Ezután különböző, egyre gyakrabban előforduló, természetfeletti események sorozata veszi kezdetét Moszkvában, melynek közepébe a Mester és Margarita kerül.
És ott van még a történetben Poncius Pilátus is.
Ő az, aki miatt a Mester bolondokházába került – mer megírta a történetét.
Ő az, aki miatt Margarita Mesternek kezdte szólítani a Mestert – mert elolvasta a remekművet.
Ő az, aki miatt mindenki lenézte a Mestert, leszólták a művét – mert elolvasták.
És ő az, aki miatt nincs vége a történetnek.
Össze-vissza csapongó gondolataimat nagyon nehéz összeszedni, igazából arról sincs fogalmam, miről hablatyolok itt össze-vissza. De én végül is, értem
És ami a legfontosabb:
A kéziratok nem égnek el.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése