Eredeti cím: Ciy of Glass Fordítás: Kamper Gergely Kiadás: Könyvmolyképző, 2011 Oldalszám: 502 |
Clary anyja még mindig a furcsa átok
hatása alatt áll, de úgy néz ki, van remény. Claryék az Üvegvárosba
utaznak, hogy ott megoldást találjanak a bajra, de egy sokkal
komplikáltabb problémával kell szembeszállniuk: az ember, aki segíthetne
Clary anyján, halott.
Hogy mi történik az Üvegvárosban? Simon
börtönbe kerül, ahol Hodge is szerepet kap. Clary és Jace testvéri
kapcsolata elmélyül, de nem úgy, ahogy az illő lenne. Felbukkan
Sebastian, akiről azt se tudni, valójában kicsoda, és Valentine is
kitervelt (már megint/még mindig) valamit.
Ezen apró problémák mellett nehéz lenne
mindennapi könyvet írni. És ez nem is egy mindennapi könyv! Ez valami
más, ami valami mást ad – és mégis ugyanazt – mint a többi. Nem lehet
besorolni.
Először is leszögezném, hogy ez nekem
egy lezárás volt. Ugyan folytatódik még a sorozat, és el is olvasom, de
ez egy bizonyos résznek a vége volt. Kaptunk válaszokat (majdnem
mindenre), megoldásokat (majdnem mindenre) és Jace és Clary kapcsolata
is olyan irányba fejlődött tovább, ami egy lezárásnak tekintheő a
kategóriában.
Ez az egész trilógia (had nevezzem így) a
kedvencemmé vált, pedig sosem gondolttam volna. A cím, a borító annyira
sosem vonzott, egy éve, mióta hallottam róla, csak ültem rajta, és
vártam, hogy valamikor annyi szabadidőm legyen, hogy azt is
belepréseljem az olvasnivalóim közé. Végül a film előzetese vett rá az
olvasásra, és a többit már tudjátok
Ebben a sorozatban Clary, mint
főszereplő, nem idegesít (néha igen, de az normális határokon belül), és
Jace személye pedig… Most magyarázzam? Egyszóval a szereplőgárda minden tagjával elégedett vagyok!
Visszavonom. Van egy darab kivétel, és ez nem más, mint Clary mondén/vámpír barátja/pasija, Simon.
Ez az ellenszenv nem most alakult ki,
nem lassan épült fel. Az első kötet legelejétől utáltam a fickót.Hogy
miért? Igazából nem tudom… Egyszerűen ellenszenves, mindig csak útban
van, és bár többször meghalhatott volna (meg is halt! Már nem normális,
hogy itt van, már halott volt a halottnál is halottabb!!!), mégis
valamilyen rejtélyes oknál fogva itt kellett maradnia És nekem ő az a
„most akkor egy karót a szívébe” – karakterem. DE ÚGYIS TÚLÉLI!!!!
Az Üvegvárosban megismerkedünk egy-két
új karakterrel, közük Sebasiannal is. Neki nagyobb szerepe lesz, mint
eleinte gondolnánk (vagyis nem féltékenységi-kapocs lesz csak Jace és
Clary között), és egyesek talán majd meglepődnek, de az is lehet, hogy
mindenki erre számít. Szerintem azonban minden részletre nem lehet vele
kapcsolatban „csak úgy” számítani. Ahogy jósolni kell!
Tulajdonképpen én őt is megszerettem. Egy jól felépített karakter, jól kidolgozot háttértörténettel, érdekes részletekkel. Az ilyeneket szeretem, az ilyenekért érdemes olvasni (meg Jace-ért)!
Tulajdonképpen én őt is megszerettem. Egy jól felépített karakter, jól kidolgozot háttértörténettel, érdekes részletekkel. Az ilyeneket szeretem, az ilyenekért érdemes olvasni (meg Jace-ért)!
Másik kedvenceim az egész sorozatban,
azok a rúnák. Tetszik, hogy végre nem jó érzés valamit magukba karcolni a
főszereplőknek (ez a mazochista-hajlam valahogy minden
tini-főszereplőben megvan…), hogy komoly jelentéseik vannak, és ebben a
kötetben külön tetszett két rúna: az Összefogás és Káin Jele. Nem írom
le, pontosan mik ezek, ahhoz a könyv elolvasását javaslom, de annyit
elárulok, hogy mindkettő meglepő, nem-hétköznapi, és az Összefogás
ábrázolása, magyarázása külön szép volt.
Egy tökéletes trilógia utolsó része,
tökéletes lezárással (mondjuk tökéletesebb lenne, ha Simon kipurcanna). A
folytatásról (!!!) később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése