Pénteken volt szerencsém megnézni a
Grease premierjét a SYMA csarnokban. Az év sokak által legjobban
várt party-musicalje azonban (számomra) nem váltotta be a hozzá
fűzött reményeket. Ugyan a történtről nem is mondanék sok
kritikát, mert az eredeti, 1978-as filmben sem azt szerettem, hanem
a dalokat, a hangulatot – de hogy a végkonklúzió mi, az más
kérdés...
Aki nem ismerné a filmet, annak leírom
röviden, miről is van szó (nem lesz túl bonyolult egyébként, de
a filmet mindenkinek ajánlom!).
Danny (John Travolta) és Sandy (Olivia
Newton-John) megismerkednek a nyári vakáció alatt, és egymásba szeretnek. Azonban Sandynek vissza kell utaznia Ausztráliába, így
a nagy szerelem megszakad – egészen addig, míg Sandynek máshogy
nem alakul az élete, és véletlenül ugyanabba a suliba iratkozik
be, mint ahova Danny is jár.
Ahelyett azonban, hogy boldogan egymás
nyakába ugranának, Danny nem fordít különösebb figyelmet a
lányra, mivel a csapat “nagymenőjeként” egy nyári kaland az
csak a nyárra vonatkozik. Sandynek ez természetesen nagyon fáj, és
bár többször próbálkoznak így meg úgy, a végén a lánynak
kell megváltoznia azért, hogy Danny a haverjai előtt is kimondja,
hogy szereti, mert “arra méltóvá vált”.
A darab változatban azért vannak
apróbb változások is, pl. hogy Sandy nem Ausztráliába megy
vissza, hanem a Miasszonyunk gimnáziumba, meg hogy azért Danny
hazudott neki, pl. hogy a Harvardra jár, stb., amik a filmben
nincsenek benne, de ezek tulajdonképpen apróságok (bár utóbbi
azért Danny karakterén változtat valamicskét). De beszéljünk
akkor a konkrét premierről.
Ami először feltűnt, hogy a hatalmas
nézőtérhez képes a színpad nagyon kicsi, a rossz beláthatóság
miatt ugyan felszereltek két kivetítőt, de az ember nem moziba
megy ilyenkor, nem olyan izgalmas végig azt nézni. Nagyobb színpad,
több táncos – és én a fenti lelátókra nem engedtem volna
közönséget, mert élvezhetetlenné tette a darabot. Szerintem egy
darab elkészítésénél mindenképp kell ezekre is gondolni, nem
csak a bevételre, ami a több hely miatt lesz, mert mégiscsak a
nézőnek készül a műsor.Az egésznek nagyon lehúzás-érzése volt, mert elvileg már a 6. sorból sem lehetett semmit látni vagy hallani, nem is beszélve a széléről, ahova 13 ezerért lehetett jegyet venni - és nem láttál semmit, csak a takarást...
Szóval, mivel fent ültem (azért nem
panaszkodom, mégiscsak ingyen jegy volt), már csökkent az
élvezhetőség lehetősége, de még reménykedtem, mert azért a
hangulat lehet nagyon jó, ha csak a hang jut el hozzánk, akkor is.
És azért ott van a kivetítő is. Na, a kivetítőn nagyon ritkán
lehetett követni azt, ami a lényeg volt. Mikor beszélgetett két
ember, olyankor a háttér táncost láttuk, vagy a díszletet –
szóval a camera-man sem volt a toppon. A hang pedig... Hát, nem
tudom mennyit szitkozódtak utána és közben a színészek és a
szakemberek, mert az pocsék volt. A főszereplők portjai
recsegtek-ropogtak, nem lehetett érteni, amit mondtak, sípoltak,
vagy éppen úgy szóltak, mintha dobozból hallgattuk volna, vagy
pedig egyáltalán nem is működtek. A Doodyt játszó Ekanem
Bálint szólójából szinte semmit nem lehetett hallani, Vastag
Csabának pedig végül egy mikrofont nyomtak a kezébe. Szörnyű
volt a hang...
Ha pedig mindezektől eltekintek, akkor
kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a két főszerepet játszó
Csaba és Görgényi Fruzsina nemigen voltak a toppon. Nem Sandyt és
Dannyt láttam a színpadon, hanem az X-Faktoros Vastag Csabát és
egy semmilyen kis szőke lányka. Nem voltak hitelesek nekem, mintha
nem is próbálták volna meg eljátszani vagy beleélni magukat a
szerepbe, amit a közönség általában megérez.
Sokszor éreztem azt, mintha a szereplők
nem figyeltek volna a végszavakra. Pl. a suli-bulinál, mikor
össze-vissza hallunk pár mondatnyi beszélgetéseket, akkor
kifejezetten idegesítő volt az a sok várakozás, ami a
beszélgetések között eltelt Nem tudom, ez a figyelmetlenség
volt-e, vagy rendezői utasítás, de sokkal ritmusosabban mondtam
volna ezeket a mondatokat.
Végül pedig még egy negatívum, ami
engem kifejezetten zavart: az átváltozás. Nem lövök le nagy
poént, ha elmondom, hogy a végén Sandy egy dögös macaként kéne,
hogy megjelenjen, tiszta feketében, bőrnadrágban, feltupírozott hajjal. Na, hát itt valami pirosas-csíkos, haskilógatós fölső
volt Fruzsinán, ami nagyon bosszantotta a szemem, de még el is
fogadtam volna, ha a játék benne jó. De nem volt az.
Tulajdonképpen semmi nem változott, nem láttam bevállalósabbnak
Sandyt, aminek a hibáját csak a színésznőben tudom keresni,
amiért nem hozta hitelesen. Hiába beszélt csúnyán és rázta a
fenekét, kevés volt, nagyon kevés...
A többi szereplő azonban, be kell
látnom, nagyon jól teljesített, próbálták hozni a hangulatot,
amit a hatalmas tér miatt nehéz volt mindenhova eljuttatni. Doddy
és Sonny (Vastag Tamás) a fiúk közül pompásan játszottak, míg
a Pink Ladies-ből a Frenchy-t játszó Szemerédi Bernadett, és a
Marty-t játszó Mózes Anita alakítottak talán a legjobban. Direkt
külön szeretném megemlíteni Ress Hajnalkát, aki Jen szerepében
olyat alakított, amire szerintem a legtöbb néző élénken
emlékezni fog még egy darabig! Mellettük meg kell még említeni
Harmath Imrét is, aki ugyan csak egyszer lépett színpadra, mint
“Teen Angel”, de ebben az egy dalban is megmutatta, milyen az
igazi tehetség!
Azt összefoglalóként el kell
mondanom, hogy ugyan semmiképp nem mondanám egy darabra se, hogy
“szar”, de egy ilyen volumenű, ennyire reklámozott darabot,
ilyen szereplőkkel – hát annak sokkal nagyobbat kellett volna
ütnie. Egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket,
hiába volt hát a sok promo, egy amatőr társulat nagyobb kaliberű
előadásához tudom csak hasonlítani a színdarabot – annak
viszont jó volt. A színészek próbálkoztak, hozták, amit csak lehetett, de nem szabadott volna ennyi embert beengedni ennyi pénzért, mert most valószínűleg rengetegen éreznek csalódottságok, abban biztos vagyok...
Akit érdekelnek a vidéki helyszínek, az itt tájékozódhat: http://www.grease.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése