 |
| Eredeti cím: -- Fordítás: -- Kiadás: GABO, 2015 |
Méltán híres tinisztár, Bexi második lemeze, az Offline hatalmas sikerrel debütált, még nagyobb népszerűséget hoz az egyszerű Budai Rebekának. Nagy Márkot viszont - igen, ki is az? Mindenki elfelejtette azt a kis mitugrászt a Pop/rock sztár leszek tehetségkutatóból, pedig igen esélyes volt a verseny megnyerésére - csak aztán jól elszúrta a nagyképűségével, így alig maradtak márkerek a világon.
Bexi azonban nem bírja elviselni Márk szegény, sanyarú sorsát, így úgy dönt, felkarolja és ír neki egy számot, a Hullócsillagot. Ezáltal újra közel kerülnek egymáshoz, de Beki életében ott van újra késtél-Geri, az ex/nem ex, ami jelentősen megbonyolítja a romantikus összefűződést Márkkal.
Aztán Körte egy nap beállít, hogy mennek Londonba. Me' mé' ne? Ezt is csak a romlott majonéznek köszönhetik... De nem csak ők ketten mennek, velük megy Márk, a Fogd be Aszád együttes és a Bexi-imitátor, Lexi is. Lesznek itt még rivalizálások... Izgalmas utazás kezdődik, melynek végére minden összekavarodik, semminek nem lesz értelme, és csak ülünk a seggünkön és szidjuk az írónőt, hogy még ha a könyv most annyira nem is tetszett, akkor sem bírjuk kivárni a folytatás megjelenését, mert már most akarjuk!
Igen, sajnos ez most nem jött be. Annyira. Azért nevettem rajta, jól szórakoztam, de most még abba sem tudtam menekülni, hogy egy álom, mert annak rossz volt... Mert nézzük szépen a tényeket.
A szereplők sablonosak. Ez oké, elismerem, eddig is azok voltak. Csakhogy most még idegesítően gyerekesek is! Például a két menedzser, Pí (Lexi) és Körte (Bexi). Hát amit ez a Pí levágott... Gonosz, rosszindulatú ember, ezt én értem, de egy felnőtt, bármennyire is infantilis, egy fiatal lánynak nem kezd el olyanokat osztani, amiket itt tett! Minimális szinten hiteles is lehetett volna, és tudom, hogy épp ebben a könyvben nem feltétlenül kell a hitelességet keresni, de Laura komolyan így látja egy felnőtt ember ideges viselkedését? Mert szerintem ez viccnek is rossz volt, bocsánat.. (amúgy imádom Laurát és a könyvet *-*).
A másik maga a szituáció, hogy kik, hogy s mint jutnak Londonba. Annak a résznek a leírásánál torpantam meg, hogy no álljunk csak meg! Mi van? Lehet, hogy akaratom ellenére kinőttem már Laura könyveiből, de azért ez így ha nem is így van, még akkor sem jó. Valahogy az egész... Olyan... sablonos volt, hát, nincs mit mondanom, de ez nem fejezi ki azt, amire gondolok...
A szerelmi szál meg kifejezetten idegesített. OKé, persze tudjuk, hogy Beki meg Márk majd egyszer... Na de hogy egyik mit érez, meg a másik mit érez, az nem tudom mitől függ éppen. Márk a végén nagyon komolynak tűnt, mintha Beki megbántotta volna, hogy nem szereti. De Beki mindig úgy viselkedett, mint aki nem szerelmes, mert nem is tudta, csak néha voltak kedvesebb gondolatai róla. És mi, mint olvasók tudjuk, mit kell érezniük, de ők nem tudják! Azt sem, hogy tagadnak, azt sem, hogy mit, aztán a végén tényként kezelnek mindent, amit addig eszükbe se jutott, csak az olvasó tudta, hogy erre kell gondolni. Tudom, ez így érthetetlen. De az egész egy hatalmas MI VAN számomra is...
Szóval ez most annyira nem. Majd talán legközelebb. Azt aláírom, hogy a poénok okésak. De enyhébbek, mint máskor. Azért fetrengeni lehet olykor :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése