John Green: Csillagainkban a hiba

Eredeti cím: The Fault In Our Stars
Fordítás: Bihari György
Kiadás: GABO, 2013
Oldalszám: 292

Hazel a rák utolsó stádiumában van, és bár egy csodagyógyszer megállította a tumor növekedését a szervezetében, nem tudni, mikor kényszerül örök távozásra. Gyógyulásra nincs esélye, de hogy meddig tudják még meghosszabbítani az életét, az kérdéses.

A lány a támaszcsoportban megismeri Augustust, a betegségből féllábbal kikerült isteni pasit, és természetesen beleszeret. Azonban két rákkal küzdő fiatal életében nincs esély az örök boldogságra, nem igaz? Mikor Augustusnál újra kiújul a betegség, miden összeomlik. Vajon ez így volt megírva a csillagokban?

Engem mindig is vonzottak a könyvek, amikben rákkal küzdenek az emberek. Nem tudom megmagyarézni ezt a furcsa rajongást, de imádok sírni rajtuk (lást The Last Song, Amíg élek, stb.). Annyira komoly téma, és mindig ráébreszt a komolysgával, hgy mennyire könnyen, és mennyire hamar lehet bármelyik pillanatban vége egy ember életének. Kegyetlen dolog, és fájdalmas belegondolni, és ember legyen a talpán, aki egy ilyen könyvet kibír száraz szemmel.

Alapvetően nem terveztem elolvasni a könyvet, a film trailere keltette fel az éreklődésem, de ha az egyik kedves moly (@janka0416) nem lep meg vele, ki is marad az életemből. De örülök, hogy nem így lett. Olvasni kezdtem, és hadd idézzem az első bekezdést, amivel engem azonnal megnyert magának. Innentől nem bírtam letenni.

Életem tizenhetedik telén anyám úgy döntött, hogy depressziós vagyok, feltehetőleg azért, mert ritkán mentem ki a házból, sok időt töltöttem ágyban, ugyanazt a könyvet olvastam újra és újra, ritkán ettem, és bőséges szabadidőm nem csekély részét annak szenteltem, hogy a halálról gondolkozzak.

Amikor a nagymamánékhoz megyek busszal, van egy utca, ami le kell gyalogolnom. Kicsi, elhagyatott hely, éjszaka elég ijesztő, valahol Óbudán. Évek óta mindig megakad a szemem egy kerben álló hintán. És soha nem láttam gyerekeket a közeélben. Most, aznap, mikor befejeztem a könyvet, megit arra mentem, és feltűnt, hogy a hinta eltűnt. Olyan mérhetetlenül szomorú lettem, hogy én magam sem hittem el, és aki olvasta a könyvet, tudja, miért. Spoilerezni meg nem szeretnék most.

Sok mindent nem éri meg elmondani a könyvről. Olvassátok. Ezt csak érezni lehet.  Muszáj megnéznem a filmet...

5/5