Mindezek ellenére nem vagyok lemaradva, még mindig több a karakterszámom, mint annak "lennie kéne", de félek, hogy egyszer, két napig nem fogok semmit sem írni, egy szót sem, és elérem azt a szószámot, aminek ott épp lennie kéne, és onnantól csak romlani fog az egészt. Szerencsére versengő típus vagyok, nem bírom ki, ha valaki jobb nálam, így az összes, nálam jobban haladó NaNo-s arra ösztönöz, hogy csakazértis írjak.
A legutóbbi bejegyzés után ízért sikerült írnom, ésbár az utána következő napi, amikor csak pár száz karakterrel növeltem a regényem terjedelmét. Az azt követő nap - tegnap - kicsit jobb voltam, ismét elértem a napi minimumot, talán picit túl is léptem. Viszont (most jön a fekete leves), szerintem ma nem fogok sokat haladni. Egész nap alig voltam itthon, és hulla fáradt vagyok. Az biztos, hogy fogok írni, és még az is előfordulhat, hogy ma írom majd a legtöbbet, de ahhoz most fel kell mennem a szobámból a konyhába, főznöm magamnak fekete teát, kávét, és lehurcolnom egy egész zöldséges havi szállítmányát, hogy túléljem az éjszakát. Mert nagyon szeretném. Ebben azonban az a nehéz, hogy fel kéne állnom, amihez semmi kedvem...
Viszont, azon kívül, hogy annyira már nem érdekel a most íródó és versenyben lévő regényem, két tökéletes ötletem támadt két új regénynek, az egyik címe (egyenlőre) a Plasztik, a másik pedig a Földön kívülről?. Egyenlőre nem szeretnék semmit elárulni róluk, mert bár elég részletesen írtam magamnak róluk órán, itthon, buszon, fejben, még frissek, és szeretném, ha ezek nem csak fellángolások lennének, hanem komolyan átgondolt, az utolsó vesszőjükig és pontjukig imádott történetek. Szorítsatok, mert két teljesen különböző történet, aminek az alapjai már majdnem fél éve megvannak a fejemben, ami csak jelent valamit, hogy most ennyire foglalkozni kezdtem velük!
De vissza a NaNo-ra, lássuk a statisztikáimat, hogy azok, akik nem tartották érdemesnek elolvasni a szóáradatomat (megértem, tényleg), szintén lássák, hogy is állok.
Ezzel a mondatoddal tökéletesen együtt érzek!
VálaszTörlés"félek, hogy egyszer, két napig nem fogok semmit sem írni, egy szót sem, és elérem azt a szószámot, aminek ott épp lennie kéne, és onnantól csak romlani fog az egészt"
Én is pontosan így vagyok vele, hogy azon aggódok, hogy ha egyszer nem sikerül írnom, akkor csak romló tendencia lesz...
Pontosan! Most is kényszeresen írok, hogy legalább as minimum meglegyen ma, mert ha nem, akkor holnap meg holnapután sem, és kész, vége, decemberben feleszmélek, hogy 99. nap abbahagytam, és nem is folytattam...
VálaszTörlés