 |
Eredeti cím: Legend Fordítás:AncsaT Kiadás: Könyvmolyképző, 2012 Oldalszám: 304 |
Észak-Amerika két nemzetre szakadt; Köztársaságra és Kolóniákra, akik harcban állnak egymással. A 15 éves June kivételes tehetség, jómódú családból származik, és a haza védelméhez kiváló katonai szolgálatokat tud tenni, Day azonban a Lake Szektornak nevezett nyomornegyedből származik, és míg June a Köztársaság elkötelezett tagja, Day a legkeresettebb bűnözője, holott ő is még csak 15 éves.
Day azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek a Köztársaság gondolja, és nem áll szándékában senkinek sem rosszat okozni. Mégis, heves temperamentumának köszönhetően többször is bajba került, amit a Köztársaság már nem nézett jó szemmel.
June és Day két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik, és egyedül Day szerepel a gyanúsítottak listáján. Ezután Day próbálja menteni magát, de legfőképp a bátyját, és a Ragályban szenvedő öccsét, valamit édesanyját, akik a világot jelentik neki, míg June őrült módjára, minden fondorlatosságát bevetve próbálja megtalálni őt, és megbosszulni a bátyja halálát.
Mielőtt nekiállnék boncolgatni a történetet, amit egyébként jó könyveknél kevésbé tudok, elmesélem, hogyan is jutottam én oda, hogy elolvassam.
A moly.hu-n @janka0421 készített nekem egy listát, tele a kedvenc könyveivel, hogy azokat mindenképp olvassam el, és én is készítettem neki egyet az én kedvenceimből. De valahogy nem akarództam nekikezdeni a könyveknek, főleg ennek nem, mert bár mindenhol láttam, milyen jó, hű, meg ó, de a borító annyira nem nyerte el a tetszésem, a fülszöveget egyszer elolvastam, de nem maradt meg, szóval nem vonzódtam a könyvhöz.
Aztán szintén egy molyos ösztönzésre jutottam el oda mégis, hogy elolvassam, méghozzá egy kihívás keretein belül. A feladat annyi volt, hogy kisorsoltak nekünk párokat, akivel közös polcot kellett létrehoznunk, előre megbeszélt könyvekkel, és minden hónapban egyszerre nekiállni ugyanazon könyv olvasásának. Én @yeeeya-t kaptam, akivel ezt a könyvet tettük második helyre, tehát már muszáj volt olvasni.
És nem bántam meg!
Ismeritek azt az érzést, mikor olvasol este, és érzed, hogy nagyon álmos vagy, de már ragadnak le a szemeid. Ám van egy könyv, ami egyszerűen olyannyira izgalmadós, hogy egy percre sem tudod letenni, és inkább fennmaradsz egész éjjel, mert nincs olyan része, amire azt lehetne mondani, oké, itt befejezem mára. Mert annyira izgalmas és lenyűgöző.
Na, én valahogy így voltam ezzel a könyvvel. Ha az enyém lett volna, és nem kellett volna rá annyira vigyáznom, már hétfőn végeztem volna vele, de sajnos vigyáznom kellett rá, így táskába nem mertem rakni. De hétfőn egy órát aludtam, mert 5-ig olvastam, megállás nélkül.
June és Day kapcsolata bevallom, annyira nem érdekelt, és mint minden más disztópikus tinikönyvnél, ennél sem nagyon foglalkoztam a cselekménnyel, épp csak annyira, amennyi a világhoz kellett. Mert én a legjobban a világokat szeretem ezekben a könyvekben, teljesen odavagyok, hogy jut ilyesmi az emberek eszébe, hogy képesek úgy forgatni, válogatni a szavakat, hogy úgy érezzem, ez tényleg megtörténhet, én most tényleg itt élek. Hihetetlen!
Ami külön tetszett a világ mellett, az fejezetek előtt lévő szöveg volt. Leírta (nem mindig), hol van, mennyi az idő, hány fok van. És az egész könyvön át vártak egy hurrikánt, amit talán egyszer említettek, az ember mégis az elejétől tudta, hogy ennek jelentősége lesz, és jé, mintha melegedne az idő! Aztán a végén, az utolsó fejezetnél alacsonyabb, jóval a hőmérséklet. És akkor megy el a vihar. Nem is volt igazán benne. De annyira... Na, ez tökéletes volt, szeretem az ilyen nem túl konkrét, de mégis érthető meglepetéseket.
 |
Marie Lu |
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése