Eredeti cím: – Fordítás: – Kiadás: Könyvmolyképző, 2012 Oldalszám: 304 |
A történet a világvége után jóval játszódik. Pippa elveszíti a családját, ennek következtében egyedül marad, öt éven keresztül, a biztonságos erődházban. Nem tudja, élnek-e még kint emberek, vagy sem, napjait az élelemszerzés, stand-up-comedy hallgatás és a sápadtaktól való védekezés teszi ki.
Egy nap azonban egy fiú vetődik oda, akinek sikerül Pippának megmentenie az életét. Nála marad, és szép lassan egymásba szeretnek. Boldogságuk azonban nem tart sokáig, ugyanis ugyanis Ruben állítja, hogy létezik egy emberekből álló kolónia, a mérgezett Vörös Erdőn túl.
Elindulnak, de hatalmas veszélynek teszik ki magukat, a rohanó sápadtak, a Vörös Erdő mérge, mind-mind ellenük dolgoznak.
Az Aranymosáson ez volt az egyetlen, aminek a prológusába
bele olvastam, és egyből érdekelni kezdett. Aztán nem követtem számon az eseményeket, csak arra eszméltem, hogy megjelent! Egyből meg akartam szerezni! Olvastam a kritikákat róla, mind pozitív volt, aminek örültem A Mikulás meg is hozta, ráadásul dedikálva, így belevágtam. Az eredmény? Na lássuk…
A szerző, akinek az egészet köszön- hetjük |
Imádtam…:
- A leírások/párbeszédek egyenesen (=tökéletesen) megoszló arányát.
- A megteremtett, de nem az olvasóra erőltetett világot.
- A természetességet.
- (a borítót)
- Hogy nem minden habos és rózsaszín (csak néha).
- A fogalmazást/stílust.
- Kelsei-t.
- Hogy nem gyűlöltem a főszereplőket (nem is lettek annyira a kedvenceim, de azért már jónak számít nálam!).
Sok érdekes kép található az írónő Pinterest oldalán a következő linken:
http://pinterest.com/fantyasticv/pippa-kenn-sorozat/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése