2013. február 15., péntek

Virginia C. Andrews: Vadvirágok 1. – Misty

Eredeti cím: The Wildflowers 1. – Misty
Fordítás: Frigyik László
Kiadás: Magyar Könyvklub, 2001
Oldalszám: 159
Misty csak normális családot szeretne, de szülei – mint sokan mások – nem maradnak együtt. A kamasz lányt használják fel arra, hogy fájdalmat okozzanak egymásnak, és apró kegyetlenségek végtelen áramával tönkretegyék egymás életét.
Misty tudja, hogy szülei a történtek ellenére szeretik őt, de neki van egy kimondhatatlan titka, mely egész lényét veszélyezteti: ő gyűlöli őket.
Misty nincs egyedül. Három lánnyal találkozik, akiknek hasonló gondjaik vannak, mint neki – mindegyiküknek van egy sötét titka, melyet megosztanak egymással…

És igen, ezután a fülszöveg után (ezúttal bemásoltam, pedig jobban szeretem megfogalmazni a saját szavaimmal, miről is szól egy könyv), valami nagyobbra számítottam. Az egyetlen érzés, amit úgy-ahogy kiváltott belőlem ez a könyv, az az utálat volt, Misty felé. Ő mesélte el a történetét a többieknek (minden nap egy-egy történet, ami egy-egy könyvet is jelent), és nem tudtam kapcsolódni hozzá. Egyetlen egy dolgot láttam csak egész végig: egy gazdag, elkényeztetett, hisztis, akaratos, nemtörődöm picsát. Egyszerűen nem tudtam részvétet érezni iránta.

A másik, ami zavart, az maga az írás volt. Misty mesélt, néha valamelyik lány, vagy a pszichiáter beleszólt, vagy sétáltak egyet közben, de mégis monoton volt, ráadásul nem valósághű. Mikor Mist beszélt, nem egy tinilány szavait használta, nem úgy fogalmazott, ahogy élő beszédben az emberek szoktak, és ez nagyon lerontotta az összhatást. Ha az egész tényleg olyan lett volna, mint az élő beszéd, akkor talán ebből a szempontból lett volna esélye, de így…

És akkor felmerül, hogy mégis mire fel ez a pontbesorolás? Valahogy a vége… Nem mondom, hogy az előző, felsorolt dolgok nem voltak benne, de a történetben történt egy fordulat, végre történt valami érdekes, valami nem sablonos is, de nem happy end mégsem (azért kicsit ott lebeg az is).
Szerintem azok tudják igazán értékelni, akinek elváltak a szülei. A legtöbb részt én is értettem, magamra ismertem, de biztos más érzés egyesülni a karakterrel, ha több bennük a közös.

3/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése