2013. február 22., péntek

Kami Garcia – Margaret Stohl: Beautiful Creatures – Lenyűgöző teremtmények

Eredeti cím: Beautiful Creatures
Fordítás: Neset Adrienn
Kiadás: Könyvmolyképző, 2010
Oldalszám: 551
Gatlin egy unalmas, szürke kis város, ahol soha nem történik semmi említésre méltó. A gimnazista Ethan Wate itt él író (és kicsit bolond)apjával, és bejárónőjükkel, Ammával. Minden álma, hogy végre elmenekülhessen erről a helyről, mikor egy különös lány, Lena Duchannes érkezésével különös dolgok kezdenek történni; különös álmai, melyben ez a lány szerepelt, egyre tisztábbak lesznek, és ketten próbálnak rájönni, mit tehetnének azért, hogy a lányon ülő átok ne válassza ketté őket.
Mert igen, röpke pár pillanat/oldal alatt egymásba szeretnek, és az is kiderül, hogy Lena nem hétköznapi lány, hanem egy Igéző, kinek a 16. születésnapján eldől, a Sötétek vagy a Fényhozók közé kerül-e.

Nem indult ez olyan rosszul. A fülszöveg jó, adott egy átok, lenyűgöző teremtmények, és
Forks Gatlin városkája a semmi közepén. Annyira csak nem lehet elrontani.

De! Hölgyeim és uraim, egyetlen mondattal simán tönkre lehet tenni egy négy csillagos könyvet! De talán ne ugorjunk egyből a végére, kezdjük az elején: találkozásom a könyvvel.

Barátnőm már évek óta nyúz, hogy olvassam el, mert nekem nagyon tetszene, de elriasztott az oldalszám, és főleg a sok negatív kritika. Sokan mondták, hogy 500 oldalon keresztül nem történik semmi, sok a Twilight-hasonlat, és hittem nekik. Ám a napokban kijött a film, és nem bírtam megállni, megnéztem. Azzal az érzéssel, amivel én befejeztem a filmet, normális ember nem akarta volna elolvasni a könyvet is. Első problémám a két főszereplő kinézetével volt; a jóllakott óvodás és a… oké, Lena-ra nincsenek szavaim. Aztán nem történt semmi! Ha össze vágjuk a filmet, talán ha 15 percet kitesz az, ami lényeges, és talán még néhány humorosabb jelenet is belekerülne. 15 percbe! De ez egy másfél órás film!

Az egyetlen dolog, ami tetszett benne, az a vége volt. Ötletes, jól kitalált, felkeltette az érdeklődésemet a folytatások iránt (ó igen, nem is lenne könyv, ha nem sorozatról beszélnénk…). Az összes többi elhanyagolható. Semmi izgalom, nevetés Lena arckifejezéseim, mondatain, siralmain, és Ethan-nel való gyors kapcsolata már több volt, mint elég. De legalább nem volt benne az ok, hogy miért nem lehetnek együtt!!!


A kellemes filmélmény után természetesen azonnal nekiálltam a könyvnek, és egész kellemeset csalódtam. Még a négy csillagot is megadtam volna neki, de volt pár dolog, ami miatt ezt nem tettem meg, és főleg egy nagyobb dolog!

Valóban vannak benne Twilight-hasonlatok, de egész szépen túl tudtam magamat tenni a dolgon (büszke vagyok magamra! :) ) . Aztán a két ostoba főszereplő is levont egy kicsit az élményből, tele volt logikai bakikkal (mint például Ethan az egyik percben elfogadja, hogy Lena tud varázsolni, aztán infarktust kap, mikor oldalakkal később megtudja, hogy Igéző!). És aztán itt van az a dolog, hogy Lena most Ethan barátnője-e. Minden percet együtt töltenek, csókolóznak, nem bírnak egymás nélkül lenni, mikor a könyv több, mint a felénél felmerül bennük a kérdés VAJON MOST JÁRNAK-E???
És akkor ott van még egy csomó szereplő, ki tudja, mi okból, hisz kedvenc gonosz szereplőm, akit egyszer említenek, a végén megjelenik, és ÁLL EGY FA MELLETT! Több szerepe nincs a drágámnak…

Na, és akkor ami nálam abszolút kihúzta a gyufát: miért nem lehet együtt Lena és Ethan? MERT NEM SZEXELHETNEK! (apró Twilight-hasonlat, hogy mert a lány megöli a fiút). Na, kész, ezzel mínusz egy csillag. Minimum. Csak jó hangulatban voltam, és nem vittem le egyből ötöt…
Összességében tehát a filmben a vége tetszett, a többi nagyon nem, a könyvben pedig a vége nem tetszett, és az egész nagyjából okésnak is nevezhető (=elolvasható komolyabb öngyilkossági kísérlet elkerülésével is). De azért mérges vagyok. Nagyon.

3,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése