A történet elején Denise, az egyedülálló anya fiával, Kyle-al autózik hazafele, mikor balesetet szenvednek. Denise elveszíti az eszméletét, és mikor a tűzoltók kiérnek, csak akkor tér magához. Eközben azonban a kisfiú, aki fél a vihartól, kimászott a kocsiból, és elkóborolt.Taylor, az egyik önkéntes tűzoltó megtalálja, és tulajdonképpen ekkor kezdődik a két ember kapcsolata. Egyre többet találkoznak, egyre jobban megismerik egymást, de úgy tűnik, Taylor mégsem oszt meg mindent a nővel. Miért?
Nicholas Sparks ezen regényében is fő helyen kap szerepet a szerelem, de ezen kívül itt is van egy kisgyerek, valamilyen problémával, halál egy közeli ismerősnél, és fájó múlt. Unalmasnak tartanám egy idő után, hogy az alap séma mindig ugyanaz, de nem. Sparks annyira fantasztikusan, egyszerűen, de mégis tökéletesen fogalmaz, hogy az ember nem tudja megunni. Fura hasonlat lesz, de ezt érzem a Jane Austen regényeknél is. Nem sorolnám őket semmilyen más szempontból egy kategóriába, de ebből az egyből ige: nem untatnak. Akárhányszor eltudnám olvasni a regényeiket!
Igazság szerint nem hazudok, ha azt mondom, egyik szereplő sem került egyedül a legközelebb hozzám, mivel mindegyik ugyanolyan szinten kihozta magából a maximumot. Nem hiányoltam a szereplőkből semmit, mindegyik gondosan kitalált, élő karakter.
Igazság szerint ez a regény egy válogatás része, több másik, kisebb regénnyel egyetemben, de most csak Sparkshoz voltkedvem, így nem értékelem az egész könyvet Talán valamikor a jövőben a többit is elolvasom majd. Viszont mindenkinek ajánlom, akinek van pár szabad órája, hogy legalább egy ilyen rövidebb Sparks-történeten rágja át magát, mert nem fogja megbánni. Elgondolkoztat, sok helyen megríkat, és néha az embernek épp erre van szüksége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése