2012. december 30., vasárnap

Cat Patrick: Forgotten – Úgyis elfelejtem



Eredeti cím: Forgotten
Fordítás: Cziczelszky Judit
Kiadás: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 274

A tizenhat éves London Lane emlékezetéből minden éjjel, pontban 4:33-kor törlődnek az emlékek. Már hat éves kora óta történik ez vele, de helyette viszont emlékszik a jövőre, vagyis előre lát bizonyos dolgokat. London úgy éli túl a napokat, hogy előző este jegyzeteket készít magának, és ezek az ő támpontjai másnap. Így mikor egy nap megismerkedik Luke-al, meglepődik, mert az hagyján, hogy nem emlékszik rá a múltból, nem is látja a jövőjében.
Ezt a könyvet vágytam a legjobban, és Molykarácsonyra @zsólány-tól meg is kaptam (itt is megemlítem, hogy nagyon köszönöm!!!). Sajnos azonban annyira nem okozott katartikus élményt, inkább csak egy aranyos, egyszeri olvasmánynak tudnám be. Ennek több oka van, de először inkább leírom a pozitívumokat, aztán ne olvassa tovább, aki nem akarja :)
Az első, ami nagyon tetszett, az maga ez a visszafele emlékezés-felejtés. Annyira, hogy még most is lelkes leszek, ha eszembe jut. Aztán tetszett még, hogy nem utáltam kifejezetten Londont, bár sokszor idegesített. Tetszett, hogy szép lassan rájött, egyik jövőbeli “emlékképe’” mi is valójában (mondjuk ebből negatívum is lesz), és ahogy leírta a szerző, hogyan emlékszik másnap a dolgokra, milyen, mikor nem emlékszik. Sokszor mi tudjuk, mire nem emlékszik, ettől kicsit megható, sokszor mi sem, és így még szomorúbb. Ezek a részek voltak a kedvenceim. Na és a borítóba is bele szerelmesedtem :)
Negatív viszont, hogy a vége számomra túl össze csapott. Nem értem, mitől kezd hirtelen emlékezni London a múltra, mi is van a családjukkal, az egész túl… gyors, mintha a szerező határidőre dolgozott volna, és nem maradt volna ideje befejezni. A vége nagyon nem tetszett…
Aztán a másik két negatív dolog számomra lehet, hogy csak a fordítás hibája. Az egyik a nyelvezete, a fogalmazásmód. Nem tudnám igazán megindokolni, de nem olvastam szívesen csak a mondatok miatt. A másik pedig hogy a Mr., Miss, Mrs. – mind le lettek fordítva. Henry úr, XY kisasszony, és hát ez is zavart…
Utólag belegondolva inkább az utolsó előtti az, ami miatt nem értékelem olyan fantasztikusra a könyvet, mert most, hogy gondolkoztam rajta kicsit, be kell vallanom magamnak is, hogy egészen tetszett! :)
Egy-két borító (mert gyönyörűek):



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése