2013. január 15., kedd

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 6. – Ketten

Eredeti cím: –
Fordítás: –
Kiadás: Ciceró, 2012
Oldalszám: 512
Újabb kötet, újabb félév. A legboldogabb félév! Reni végre együtt van Cortezzel, Nincs köztük semmi konfliktus, minden megoldódik. Láthatóan. Azonban ez  a félév is tartogat meglepetéseket, többek főleg az elején teljesedik ki minden konfliktus. Reni nem így képzelte a kapcsolatukat, Viki kiborul, Edina és az a-s lányok próbálják kifúrni, na és vajon Cortez miért nem írta ki sehova, hogy kapcsolatban vannak? Valakinek még a suli pszichológushoz is járnia kell, és akkor ott van még Arnold…

Nos igen, ugyan ebben a kötetben kevesebb izgalmasabb dolog történik (ennyi év szenvedés után Reni meg is érdemelt egy boldog részt), de minden sorát imádtam. Kicsit több a leírás benne, pl. olyan időjárási képek lefestése, amik az első részben még nem voltak, vagy Reni oda írta, hogy nem tudja, ezt miért is vázolta fel :) Sebaj, bár ettől regényszerűbb lett, kevésbé napló… De hát ez kit zavar???

Fura belegondolni, hogy vége a 11.-nek. Hiszen csak most kezdték! (oké, újra olvastam most az egészet, ráadásul rövidebb idő alatt… :) ). Jövőre (=következő kötetben) már végzősök lesznek. És ha már nekem ilyen nehéz felfogni és megemészteni a közelgő búcsút, Laura vajon mit érzett? Lehet, hogy ő örült neki? Unta őket? Vagy neki is fájt a búcsúzás? Ki tudja. Itt most az számít, hogy nekem fáj (!!!), de nem lenne jó, ha lenne még folytatása. Ellene szavaznék, az biztos. Minden sorozatnak véget kell érnie egyszer, nem lehet tovább húzni. Elrontaná.

Két ember van, akik ebben a kötetben változtak meg teljesen. Persze, mindenki megváltozott, de ők lassan, és valahogy itt teljesedett ki. Kinga és Arnold. Előbbi pozitív, utóbbi negatív értelemben.

Kezdjük Arnolddal.

Számomra az ő karaktere mindig ellenszenves volt. Minden könyvben kell egy negatív szereplő is, de nem értettem azokat, akik Cortez helyett rá szavaztak. Nagyképű, lenéző, és biztos, hogy ha találkoznék vele, hatalmasat vitáznánk. Vagy megverném. Még gondolkozom. Ebben a részben szerintem főleg a rajongói csalódtak benne hatalmasat (remélem átpártoltak Cortezhez :P ), de inkább azt mondom, mindenki. Erre azért nem lehetett számítani (utólag belegondolva, de), és én meglepődtem. Titokban azért örültem is :) Szóval ő lenne a negatív. A pozitív, az meglepő módon Kinga.

Kinga az első kötettől kezdve az a-s lányok barátságát/alázatát kereste. Őket akarta irányítani, közéjük tartozott. De szépen lassan átváltozott, és kedvesebb lett, bármennyire hihetetlen, lenyugodott, és szép lassan, egyre több időt töltött Reniékkel, az a-s lányokkal meg egyre kevesebbet. Ez így volt az előző részekben is, de valahogy itt, ebben a részben lehetett észrevenni. Itt teljesedett ki az, hogy jóban van Reniékkel, az a-sokkal pedig nem. Pozitívan csalódtam benne (bár nem volt unszimpatikus sem, azért jól esett ez így most), és rájöttem, sokban hasonlítunk :)

És ott vannak a kapcsolatok, amik nem változtak. Ricsi és Virág, Zsolti és Kinga. Utóbbiaknak vannak kisebb-nagyobb vitáik, természetesen, de a végén együtt vannak. Ricsiékről nem is beszélve, velük semmi probléma nincs.

Két új kapcsolat is “kibontakozni látszik”, Az egyik az emós Peti és az egyik új szereplő (nem árulom el, ki) között, a másik Dave-el kapcsolatos (szintén nem lövöm le a poént, de nagyban “bökdösik” egymást). Szóval így állunk.

Végül pedig a borítóról is szólnék pár szót:
Míg meg nem jelent a hetes, és a kezembe nem fogtam, nem láttam, ez volt a kedvencem. A türkizes színválasztás, a fotó, a csontváz (azt hiszem, a miénket is Carlosnak hívták, ebben nem vagyok biztos, csak abban, hogy ruhája volt), mind annyira jól néz ki, olyan egyszerű, színválasztásilag is, kitűnik a többi közül. Beleszerelmesedtem :)

Készüljetek, újraolvasom a hetet, és jövök áradozni :D

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése