2012. október 18., csütörtök

Rachel Ward: Számok - A menekülés

Eredeti cím: Numbers
Fordító: Bajkán László
Kiadás: Lybrum, 2010
Oldalszám: 272
Jem nem hétköznapi tizenöt éves diák. Különleges képessége, hogy látja az emberek számát a szemükben. Ez azt jelenti, hogy minden embernek megtudja mondani a halálának a pontos dátumát.

Jem nem tudja, ki az apja, de nem is érdekli különösebben. Anyját hatéves korában veszíti el. Túladagolás. Jem innentől kezdve nevelőszülőkhöz kerül, de főképp az utcán érzi jó magát.
És itt ismeri meg Spidert,akinek már nincs sok ideje hátra. Nagyon kevés.

Egy nap, mikor a London Eye-nál várakoznak a sorban, Jem minden jelenlévő szemében ugyanazt a számot lája, így megkéri Spidert, hogy menjenek onnan. Sietve elhagyják a terepet, és pár perccel később felrobban a hatalmas szerkezet. A rendőrség őket gyanúsítja, így menekülniük kell…

Én ezt azt akartam, hogy rossz legyen. Komolyan. Ne kérdezzétek, miért, egyszerűen nem tűnt olyan komolynak, olyan jónak. De kikapcsolt, és nem is volt olyan borzalmas. Tetszett :) A fogalmazáson még van mit fejlődni, de a történet, a maga tömeggyártmányú módján egyedi, és még-mégy! Olvasni akartam. És olvastam!
Megértem, és átéreztem Jem fájdalmát, nem volt az a tipikus tinipicsa, a “jajj, de csúnya és jelentéktelen vagyok, hol van egy természetfeletti, veszélyes lény, hogy elmondja, mennyire ínycsiklandó vagyok?” módján, Spider sem vámpír szerepét tölti be, de mégis, azért ez is ott van a felszín alatt. Csak nem akartam, hogy a felszínre kerüljön, így lent tartottam.

Negatívumnak mondanám a végét, ugyanis egy tipikus, számomra meg nem érthető dolog az, hogy miért kell olyanokat írni a végére, mint pl. Öt évvel később, és társai? Miért?! Lehet, hogy öt pontot adtam volna az egészre, de ezzel…

Megjegyzés magamnak: ha esetleg újraolvasom, nem olvashatom el a csöpögő epilógust!

4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése