2012. október 13., szombat

Andrew Clements: Sherry Clutch, a siker kovácsa

Eredeti cím: The School Story
Fordítás: Komlódi Judit
Kiadás: Könyvmolyképző, 2003
Oldalszám: 170

Könyvmolyok talán megértik, 12 évesen mit érezhetett Natalie, mikor írásra adta a fejét. Elismerés, tudatni a világgal, mit érez, és persze azért ott van az is, hogy híres legyen.
Mikor megírja első regényét, először legjobb barátnőjének, Zoe-nak mutatja meg, majd angoltanárnőjének, és mindkét olvasó rajongóvá válik. A csaló című regényt meg kell ismernie a világnak!
Milyen szerencse, hogy Natalie mamája szerkesztő egy könyvkiadónál. Egyszerű lenne csak a kezébe nyomni, de akkor elfogult lenne. Így létrejön Cassandra Day, az író, és Zee Zee, az ügynöke a Sherry Clutch irodalmi ügynökségtől.
Vajon sikerül Natalie könyvét a világ szeme elé tárni?
12 évesen én is írtam, és az lett az egyetlen történet, ami 100 oldal fölöttire sikerült, és be is fejeztem. Nagyon büszke voltam rá, szívesen kiadattam volna, de hát azt a szintet nem ütötte meg. De ebben a könyvben Natalie írásából vannak részletek, és engem egyáltalán nem győzött meg. Talán még az én írásaim is jobbak voltak ennyi idősen. Tőmondatok, minden mennyiségben. Egyszerűen nem tudtam másra figyelni, mint hogy pont, hangsúly le. Pont. hangsúly le. De ez csak a könyvben a kislány írása. Nekem meg nem éppen arról kéne véleményt mondanom. :)
Egyrészt rájöttem, hogy én ezt biztosan olvastam már. Biztos 12 évesen. Mindenesetre egyedi, a könyvkiadásról szól (ami még mindig érdekel), és azon kívül, hogy hatalmas betűkkel, hatalmas sortávval és vastag lapokból áll, és egy zene és egy magyaróra alatt kiolvastam, egész tűrhető! :D(szerintem minden tanár örült, hogy végre a füzetemet nézem, és nem beszélek).
Natalie elveszítette alig pár éve az apját, és a könyvében (amit nagyon szívesen elolvasnék, azért, jelezném a szerzőnek, hogy hajrá!), elvileg tőle búcsúzik el, de ilyen részleteket nem vágtak be túl gyakran. Kicsit mesébe illő, ugyanis aki olvasta a könyvet, biztos érti, de ez mese, ilyen nincs. Mégis, kikapcsolt (ezt a szót mostanában sokat használom, de hát suli mellett másra nincs is szükségem), jó volt olvasni, és rám tört, hogy befejezem az egyik történetemet :) Csak tartsam meg a szavam…
A rajzok viszont rontottak a könyv minőségén. Mintha nem élő embereket rajzoltak volna. Mármint ez  most nem jól jött ki, de nagyon rosszak voltak. Csúnyák. De persze senkit nem sértegetek, ilyen az én ízlésem.

4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése