 |
| Eredeti cím: Art Geeks and Prom Queens Fordítás: Gazdag Tímea Kiadás: Könyvmolyképző, 2011 Oldalszám: 312 |
Rio Jones új suliba kerül, ami mint minden tiniregényből tudjuk, nem könnyű. Ám Riónak még a szokásosnál is több problémája akad, mint egy átlagos diáknak. Szupermodell alkatát, amit az anyjától örökölt hatalmas pulcsikkal rejti el rögtön az első nap, és mivel ő magát “strébernek” vallja, egyből “barátkozik” két másik stréberrel, akik közül az egyikbe három nap alatt totálisan beleszeret. De hát ott van Kristi és az ő pomponlány csapata, és ilyen alakkal melyik lány ne akarna közéjük tartozni? Hát Rio! Egészen addig, míg meg nem gondolja magát. Onnantól kezdve bunkó, pasizik, picsog és drogozik.
Ez lenne nagyjából a lényeg. És még ez is borzalmas volt benne. Az egész Rio szemszögéből, E/1-ben játszódik, nem napló, de annak tűnik, idegesítő nyelvhasználattal és idegesítő gondolatokkal. A könyvre nincs is jobb szó, mint az idegesítő. Alap karakterek mindenhol, ugyebár a sajnálatra méltó főszereplő, aki szép és okos, de tagadja, akkor a fő gonosz, vagyis a csodaszép pomponlány, és két követője, akik ostobák. Van ott szépfiú a menő csapatból és az okos csapatból is. És aki megmondja, vajon Rio melyikkel jön össze a végén, kap egy virtuális ölelést. Ennyi lenne kb. a cselekmény.
Jas, az okos helyes srác egyik nap elhívja vacsorázni, amiről Rio azt hiszi, randi. De kiderül, hogy egy másik barátjuk is jön. Akkor ez nem randi.De a másik barát hozza a pasiját. Akkor ez randi. A másik barát a pasijával lelép. De jó, akkor mindjárt smárolunk! Itt van Jas barátnője. Akkor most ez nem randi. Hé, mit fogdossa a majdnem-pasimat az a ringyó? Ennyit Rio gondolatairól. Ezekkel a szavakkal.
Az anyuka, aki modellkedik/modellkedett, természetesen azt akarja, hogy a lánya is azt csinálja, csinos, méregdrága ruhákkal látja el, fotózásokat szervez neki, de csak nem sikerül rávennie a modellkedésre. És az mindent elárul róla, hogy a lánya első napján az új iskolába, késnek, mert az anyukának a szájfény fontosabb volt, mint beérni az iskolába. Tulajdonképpen egy tipikus mostoha-karakter, de itt még az fájdítja még jobban a a fejemet, hogy ez az édesanyja. A végére persze hagyja, hogy a lánya azt csináljon, amit szeretne, és úgy öltözzön, ahogyan szeretne, ami egy elég nagy előrelépés, de persze teljességgel kiszámítható is. Falnak megyek!
Rio első napján nincs valami nagy véleménnyel a pomponlányokról, mégis, alig pár nap múlva már ő maga mondj,a hogy nem volt vicces, amit mondtak, de nevetnie kellett, mert jóban akar lenni velük. Ezt a logikát! Ha én valakiről nem vagyok jó véleménnyel, egyenesen a karjaiba rohanok. persze! És itt vannak még velük ilyenek, pl. a picsa-szabályok. Mit tehetnek, és mit. Alkohol, rendben, de a fű az nem. Minden más igen, bár ezt nem említik meg, és mivel eleinte az összes kábítószerre mondják ezt, meg is lepődtem, mikor Kristi tablettákat ad Riónak, és közben időnként elő kapja a kokaint. Példamutató könyv, főleg, hogy ezek szerint nincs semmi hatása.
Aztán ugye van az a része a történetnek, mikor Rio rájön, hogy nem olyan jó fej ez a Kristi, és egyre kevesebbszer hívja, csak a két csatlósával tölti az időt. Eszükben sincs híni a főkolompost, de mikor ugyan ezt vele csinálják, úgy megsértődik, hogy ihaj! Hiszen logikusan gondolkodunk végig, nem?
Még egy kedvencem az autóvezetés. Rio egyik pasija egyszer csak átadja a volánt Rionak, akinek előtte gyorsan elmondta, mi hogy működik, és onnantól kezdve (kb. fél óra alatt) Rio már házt9mbket tud körbe vezetni. Komolyan, találkozni akarok a pasival, aki így meg tud tanítani vezetni!
Össze foglalva zavaros gondolataim áradatát, nem tetszett. Szörnyű volt, kezdve a stílusától a kidolgozáson át a végkifejletig! Ez egy szörnyű könyv, ahogy az Evermore is az volt. Nem hiszem, hogy tovább fogok próbálkozni a szerző műveivel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése