Aprilynne Pike: Illusions – Illúziók (Wings 3.)

Eredeti cím: Illusions
Fordító: Neset Adrienn
Kiadás: Könyvmolyképzô, 2012
Oldalszám: 352

“Laurel tavaly óta nem találkozott Tamanival; akkor arra kérte a fiút: engedje el. Bár még mindig sajgott a szíve, biztos volt benne, hogy jól döntött, amikor Davidet választotta. De amikor az élet végre visszatér a normális kerékvágásba, Laurel felfedezi, hogy ismét harcolnia kell egy ismeretlen ellenféllel. Újra Tamanihoz kell fordulnia védelemért és jótanácsért, mert az Avalont fenyegető veszély nagyobb annál, mint amit a tündérek valaha is képzeltek volna. Most először Laurel nem lehet biztos abban, hogy ők kerülnek ki győztesen.”

Kérlek szépen, ebben miden történt, csak amit a fülszövegben leírtak, az nem. Mondjuk mire is számítottam? Az első két kötet után… Azért meg kell hagyni, fejlődik az írónő, a mondatok már egész szépek, kerekek voltak, a romantikás-részek is élethűre sikeredtek. Egy valami azonban hiányzott. Mit egy! Több! Hiszen a cselekmény kb. 50 oldalban is összefoglalható (és akkor is tele van töltelékszavakkal), karakterizálás nuku, és már megint tudtam valamit a könyv fele után, amire ők az UTOLSÓ oldalon döbbentek rá. Na kérem szépen, erre majd még kitérek, de előtte megemlítem két kedvenc mondatomat (csak szerintem hibás?):

- Mi van közted és Tam és között?

Laurel a szemét fogatta, Chelsea pedig barátságosan hát baveregette a fiút.

Nos, akinek feltűnnek ezek az icipici hibák, jutalmat kap! (mondjuk egy ölelést).

Laurel nem nagyon változott. Még mindig hol Daviddel, hol Tamanival smárol, mikor már mindenki látja rajta, hogy féltékeny az új lányra, Yukira Tamani miatt, ő még akkor sem jön rá, hogy mi ez a “különös” érzés, de mikor a két fiú verekedni kezd miatta, egyből tudja, hogy szakítania kell Daviddel, majd a délután Tamanival tölteni, kettesben, de estére közli, hogy semmi komoly, ő nem lesz a barátnője. Ebben megegyenek, de ugye a mai világban  egy-egy csók is elcsattanhat (elég szenvedélyesen) két barát között, nem igaz? Cáfoljatok meg, kérlek, de hát én Laureltől tanultam! Szóval sokat nem változott három kötetben sem Laurel állapota. Többet nem tudunk meg a személyiségéről, de azzal megint tisztába jövünk, hogy tipikus ostoba főhős.

Davidben sikerült egy-két dolog jól. Valószínűleg Pike úgy akarta, hogy megutáljuk, és utána szakítsanak, és ezzel többé-kevésbé sikerrel is járt, hisz már nem volt olyan szimpatikus, de mondjuk ezt verekedéseken kívül nem sok mindenben jelenítette meg. Azért ez már haladás, szép munka, Pike!

Nekem akárki akármit mond, Tamani sosem volt szimpatikus. Ha Twilight-hasonlattal élünk, ő ugye Jacob, de hát én Jacobot szeretem, őt meg nem. A Twilight-hasonlatokról majd még említek valakit, de most maradnék a “tündér-virág-növény-fiúnál”.
Szóval, nem tudom hogyan (nyilván kevesebb zöldet evett, mintha erre említés is lenne, de nem 100%), de a haja már nem zöld. Részt vett egy kiképzésen, így újra Laurel mellett kell lennie. Beiratkozik mint Skót cserediák Laurelék iskolájába, és az a dolga, hogy egy japán cserediák, Yuki bizalmát elnyerje. Yuki tündér, és egészen a végéig nem tudják, milyen (tavasz, nyár, ősz, tél), ezt is csak onnan, hogy Klea, az előző rész végén feltűnő trollvadász megkéri Laurelt, hogy legyen jóba vele, mert ő olyan “más”.
Aztán kiderül persze, hogy Yuki nem olyan ártalmatlan, mint amilyennek tűnik. Laurel elvégez egy kísérletet, aminek a lényege, hogy különböző kasztokhoz tartozó tündérek különböző ideig világítanak tőle. Yuki mintája éppen Tamani (tavasztündér) és Laurel (ősztündér) ideje között van. Na, akkor mi lehet? Most nem emlékszem az időkre, de ha olvassátok, ti is rájöttök, hogy teljesen evidens, Yuki milyen tündér, de nekik még a teszt után se dereng. És mikor utolsó pár oldalon rájönnek, mert Tamani keze pollenes, holott Laurel már nem virágzik, történni kezd VALAMI!

Az utolsó oldalakban rájönnek, hogy talán Klea is tündér, de igazából a nő nem szerepel csak kétszer az egész könyvben. Mikor erre rájönnek, már akkor sem bukkan fel, a könyvnek azzal van vége, hogy meglátják (kibontják) Yuki virágját, és Tamani lázasan imádkozni kezd. Nos, hát ezzel se tudtunk meg sokat.

A nagy izgalom, ami veszélyt jelenthet Avalonra nem más, mit hogy a trollok Laurelék házánál hirtelen el tudnak tűnni, és nem hat rájuk a tündér varázsszerek egyike sem. Persze ez nem Avalon közelében van, és nem is jönnek rá ezen kívül semmire, de ez veszélyes. A könyv felénél egyszer elütnek két trollt, de komolyan nem emlékszem, hogy bármi más is történt volna. Komolyan, már megint nem jutottunk előrébb! Mindenki romantikázott, féltékenykedett, megcsalt, öltözködött, evett, féltékenykedett, mérges volt, vagy izgult. Lehetőleg mindezt egy időben.

Magyarul semmi lényeges nem történt (megint), és a címet sem értem (megint), de a borítót sem (megint), de hát tetszeni tetszik azért ez a rózsaszín virágszerű cucc (megint).

Oh, és a Twilight-hasonlat! Ékszerek. Egyik Jacobtól…pardon, Tamanitól, másik Davidtől. Nem ismerős??

És még valami. Főhősünk az úgynevezett “problémamegoldásnál” jelen sincs! A két ember-barátja odamegy, és ők kötözik meg az elvileges gonoszt, miközben mellékes mondatban megjegyzik, hogy Laurel otthon maradt, hogy ne legyen baja!!!! Ezen nem tudom magam túl tenni…

3/5(a szép mondatokért az elején)