Eredeti cím: Hush Hush Fordító: Farkas Orsolya Kiadás: Könyvmolyképző, 2010 Oldalszám: 360 |
Vélemény: Ez a könyv nem volt egy nagy durranás, de mondjuk rossz sem. Többre számítottam, be kell vallanom, azok után mekkora kereslet volt a második részre és mennyien ajánlották az elsőt. Kicsit csalódtam.
A szereplőknek nem igazán volt személyiségük, igazán senkit nem tudtam megszeretni, vagy megutálni, de ezen talán a második kötet segít majd. Úgy éreztem, ha az írónő tovább húzza az izgalmakat, és hagyja, hogy jobban megismerjük a szereplőket, még megéri az öt pontot. Így viszont csak elment.
Az alap, a bukott angyalok, kicsit mint a Twilight-ban, le volt rendezve az internettel. Nora rákattintott az első kidobott linkre, ami kijött az “angyalszárny hegek”-re, vagy valami hasonló, és abból mindent meg is tudott. Bella ettől annyiban különbözik, hogy ő egy kicsit többet kutatott. Aztán vannak még ilyen Twilight-dolgok, pl. Folt és Nora a biológia órán ismerkednek meg, ahol padtársak lesznek, elhangzik a “-Félsz tőlem? – Nem.” párbeszéd, és Nora egyszer majdnem elájul, és akkor ugyan azt az okos tanácsot kapja Folttól, mint Bella kapott Edward-tól. Oké, azt kell csinálni, de a körülmények is elég hasonlóak voltak.
Folt eredeti szándéka – mint ahogy megtudjuk -, hogy megölje Norat (Edward esetében ez ösztön), de aztán jön a szerelem (Folt esetében inkább úgy tűnt, a testi vágy), és meggondolja magát. Van egy rész, mikor Nora üvegszilánkokba esik, és mikor Folt kocsit akar lopni, Nora szentbeszédet tart neki arról, hogy ez nem helyes. Ez is ismerős, nem?
Van egy megemlítés, miszerint Foltnak ez csak a beceneve, de ez az infó itt elavul, többet nem nagyon jön fel, pedig engem érdekelne, akkor mi az igazi neve. Egyébként ha egy bukott angyal szárnyainak a helyéhez nyúlsz, a bukott angyal emlékeibe kerülsz. Ez nekem kicsit sok volt.
Viszont a jó mozdulatokról is akkor. Tetszett, ahogy Jules karaktere alakult, és hogy mi lett belőle. Az írónő szerintem remekül megjelenítette a félelmet. Mikor az elején Nora a kinti zajoktól fél, végre nem felugrik bátran megnézni, mi az, hanem a fejére húzza a takarót, és fél. Ez nagyon tetszett, hisz én is ezt szoktam csinálni!
Szóval röviden ez egy könnyű, nem túlzottan romantikus, de nem is semleges regényke, ami tulajdonképp még néhány helyen érdekes is. Jár neki a négy pont, mert lefoglalt
3,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése