A könyv kötelez: Shakespeare: Julius Caesar (A Nagy Shakespeare Projekt 2015 + Színházi élmények 4. + Filmekről 2.)

A nagy Shakespeare Projekt egy nagyszerű kezdeményezés bloggerek között a nevezett szerző népszerűsítésére. Majdnem minden nap egy-egy blogger ír egy általa választott Shakespeare-műről és annak feldolgozásairól.

Hatalmas Shakespeare-rajongó lévén egyértelmű volt., hogy azonnal csatlakozom, ráadásul éppen előtte láttam a Vígszínház feldolgozását, gondoltam ez könnyű lesz. Újraolvastam a drámát, kijegyzeteltem, majd elkezdtem keresni a filmeket. Na, itt törött bele a bicskám, és végül csak egy filmet sikerült megnéznem... Nem azért, mert nem akartam, hanem mert lehetetlen megtalálni őket... Elvileg van egy 2014-es verziós is, na, én ezzel csak egy futó pillanatra találkoztam, aztán már nem. De legalább azt tudom, hogy valahol lennie kell!

Shakespeare: Julius Caesar - a dráma
Shakespeare ezen műve 1626-ban jelent csak, a szerző halála után, holott már 1599-ben megírta. Maga a cselekmény i.e. 44-42 között játszódik, mikor Caesar Pompeiust legyőzve éppen hatalomra emelkedik (negyedszerre választják konzullá), és ez az egész birodalmat megosztja.

Caesar személyisége önző, öntelt, hiú ember, míg a másik főhősünk, Brutus ennek a tökéletes ellentéte - ő becsületes, lelkiismeretes, és míg Caesar csak magára gondol, Brutus a népre. Ebből adódik a konfliktus.

A bonyodalom akkor kezdődik, mikor a Capitoliumban Brutus és a hívei megölik Caesart. Itt hangzik el az a közismert mondat, hogy "Te is, fiam, Brutus?". Ez a mondat Caesarból az addigi meglepettség és ellenkezés helyett beletörődöttséget vált ki, és nem ellenkezik a rengetek ember ellen, akik tőrrel esnek neki. És bár Caesart előre figyelmezteti egy jós, hogy óvakodjon március idusától, ő ezt nem veszi figyelembe, így kerül ebbe a helyzetbe. Pedig mennyire másképp alakulhatott volna minden...

Brutus egyik legnagyobb segítsége és támogatója Cassius, aki felbujtotta a Caesar-elleni összeesküvést, majd Brutus oldalán az ebből kialakult polgárháborúban is istenként követi vezérét. Mellettük ott vannak a Caesar-pártiak, Antonius és Octavius (és természetesen a követőik). A két oldal végső csatájának a philippi sík ad helyet - és a végén kb. mindenki meghal.

Shakespeare zsenialitása tökéletesen megmutatkozik ebben a műben. Nem a fantáziájából született történetet írja le, hanem a történelemből emel ki egy alakot, egy történést, és azt írja le, megtöltve csupa érzelemmel, gyönyörű mondatokkal és szeretettel. Nem tudom, ezt honnan szedem, de Shakespeare minden művében érzem, ott van. Ebben kifejezetten Brutus és Cassius részéről éreztem, pontosabban Cassius teljes odaadását és végtelen szeretetét Brutus iránt. Érdekes, de mégsem meglepő. Valamint ugyanezt Caesar és Antonius részéről is.

A kedvenc szereplőm mégis Caesar maga, annak ellenére, hogy egy negatív, sőt, a legnegatívabb figurája. Ez gyerekkori szokásként maradt meg, akkor is, mindenki hercegnő akart lenni - én a gonosz mostoha. Hihetetlen, de belül gonosz vagyok :)
De ennek a fő oka az lehet, hogy a negatív szereplők mindig érdekesebbek, mert náluk ott van a kérdés: mitől gonoszak? Milyen életük lehetett, amitől ők ilyenek lettek? Sokkal izgalmasabb, mint a születésétől önzetlen és kedves, soha nem fejlődő karakter.

Vígszínház

Annak ellenére, mennyire vártam ezt a darabot, nem volt akkora élmény. Én ezt mondjuk főleg külső tényezőkre fogom, nem magára a darabra, mert nagyon nem szerek negatívat mondani sem a szereplőkről sem a rendezőről, se senkiről, aki benne volt valamilyen módon az elkészítésében. Most is, a színpad felét nem láttuk, mert annyira oldalt ültünk (megjegyzem ez az egyikünk miatt volt, hárman mentünk, mert olcsóbb jegyet akart, aztán ő panaszkodott a legjobban...), egyik barátnőm egyszer látta csak Caesart (Hegedűs D. Géza), mikor előrejött. Én ültem még a legjobb helyen, én csak a színpad bal hátulját nem láttam, de így sem volt meg az az igazi színházi élményem .

Alföldi munkásságát alapvetően tisztelem és szeretem. Imádom, hogy annyival másképp fogja fel és rakja az emberek elé a dolgokat, mint amire amúgy gondolnánk. A jelmezek pl. zseniálisak voltak, nem is fogom tudni ezentúl tógákban és hasonlókban elképzelni a szereplőket, csak öltönyben! Viszont oldalról időnként hatalmas lovakat toltak be, pontosabban ló-fejeket, amik a zászlón is feltűntek, de nekem pont erőltetettnek tűntek, hiába értettem, hogy miért teszik, mégsem illettek oda. Ráadásul tisztán érezni a mostani helyzetre való utalást. Gyönyörű volt!

Volt egy rész, épp a gyilkosság előtt, mikor minden lassítva játszódott. Ebben a lassításban a több kancsó közül az egyikből töltöttek egy pohár bort - és méz volt benne! Milyen fantasztikus ötlet ez már? Komolyan, ez tetszett a legjobban az egészben!

5 liter vér! 5! Ennyit használtak az egész darabhoz - szerintem ebből 3 csak Caesarból jött ki!

A színészek viszont igazán kitettek magukért! Hegedűs D. Géza (aki nemrég éppen ezért a szerepéért kapott díjat a legjobb Shakespeare-alakításért) fenomenálisan játszott! Előtte szerintem semmi másban nem láttam még, mégis, az arca egyből ismerős volt és kedves, még Caesarként is megsajnáltam kicsit. Azóta kicsit jobban utánaolvastam, és szeretném még több darabban látni, mert kezdem nagyon megszeretni :)

A Brutust alakító László Zsolt is nagyszerűen játszott, ahhoz képest, hogy mikor először jelent meg a színpadon, én nem hittem benne, hogy ez jó lesz, mivel sosem így képzeltem el Brutust, hanem a tökéletes ellentetjének. A végére azonban meggyőzött, és nagyon meg is sajnáltam, majdnem annyira, mint Caesart!

Antonius szerepébe Stohl András bújt (egyik oka ez volt annak, hogy elmentem), és bár sokan leszólhatnák és utálhatnák, tagadhatatlanul egy zseniális, született tehetségről beszélünk, a színpadon bármit képes megjeleníteni. Ez tagadhatatlan. A karaktere és Caesar közti kapcsolat tökéletesen volt megjelenítve! Legszívesebben a végén odarohantam volna mindannyiukhoz, felugorva a színpadra, és gratuláltam volna nekik! Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a darabot, mert mint látjátok, bennem nem is volt akkor az az érzés, hogy ez jó, de most már van, látom, és biztos, hogy én is megnézem mégegyszer!

(április 24-én Hevér Gáborral beszélgetünk a Tandem könyvesboltban! Bővebb infók itt: https://www.facebook.com/events/1411039095881185/)

Az 1953-as film
A film tulajdonképpen szó szerint viszi végig a története a shakespeare-i szöveggel. Én mondjuk félig angolul és félig magyarul láttam, így az angol részeknél nem vagyok biztos benne, de az eleje az 100%. hogy az eredeti szöveg! Fekete-fehér a film, korhű ruhákban, korhű helyszíneken. Tökéletes választás volt rögtön az újraolvasás után megnézni!

A Brutust alakító James Mason zseniális! Nem emlékszem láttam-e másban is, de most rákerestem, és biztos, hogy meg kell néznem valamit még vele, mert nagyon megfogott a karakterformálása.
A rendező, Joseph L. Mankiewicz fantasztikus munkát végzett, nem csoda, hogy '54-ben 5 Oscar-ra is jelölték (legjobb látványtervezés, film, férfi főszerep, operatőr, filmzene). Mindet meg is érdemelte!

A többi filmet (2002 és 2014) mint korábban írtam, nem láttam... Sajnos nem volt hajlandó semmi lejátszani, az egyiket nem is találtam meg. Valamikor biztos sort kerítek rá (ha veszek egy új gépet...), de ez a bejegyzés így is hoszabb, mint szokott, szóval le is kerekítem. Nézzétek meg a többi Shakespeare-bejegyzést is, linkelem mindet! És olvassatok Shakespeare-t, mert egyszerűen csak jó!