Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

Eredeti cím: The Statistical Probability
of Love at First Sight
Fordítás: Komáromy Zsófia
Kiadás: Maxim, 2012
Oldalszám: 256

Négy perc. Mind ismerjük az érzést, mikor valamit lekésünk, akár csak egy-két perccel is. Hadley pontosan négy perccel késte le Londonba tartó repülőjáratát, mellyel apjának az esküvőjére ment volna, és pusztán ennek a négy percnek köszönhetően minden megváltozott; találkozott egy fiúval, akivel aztán együtt utaztak a későbbi járaton, és felmerült benne/bennük a kérdés: vajon létezik szerelem első látásra?

Előre leszögezném, hogy kedvenc könyv lett. Persze minden könyvben lehet találni valami kivetnivalót, ám ebben nem sok ilyennel találkoztam (oké, elfogult lehetek, de akkor úgy mondom, nem foglalkoztam a hibákkal). Két, egybefüggő dolgot hoznék csak fel, mint negatívum, és az az idő.

Nekem az egész könyv túl rövidnek tűnt – a jó könyveket persze nem több száz oldalasra írják! -, szívesen olvastam volna még. És ehhez kapcsolódik második észrevételem, méghozzá az, hogy túl rövid idő alatt játszódott le. Oké, a Szerelem első látásra a lényeg, de azért én tovább húztam volna, nem sűrítettem volna egy napba az eseményeket. Úgy izgalmasabb lett volna (nekem).

És ami tetszett… Na, ebből rengeteg van!

Kezdve a címmel. Az nem tetszett. De nem erről szól! Nagyon nem jó a címadás, mert nem (csak) ez van benne, viszont azért írom mégis a pozitívak közé, mert pozitívan csalódtam benne. Soha többet nem ítélek meg egy könyvet a címéről!

Ez a könyv nem arról szól, hogy Hadley meglát egy srácot a repülőtéren, bele szeret, nem látja egy napig, a srác utána jön, és “jajj de romantikus, életünk végéig együtt maradunk!“. Nem! Érzelmekről – egy  17 éves lány érzelmeiről szól. Igen, a fiú iránti érzelmeiről is, de központi szerepben Hadley és az Apja áll. Hadley Apja Angliába költözött a válása után, és a lány most az ő esküvőjére utazik. A menyasszonyt még nem is ismeri, ráadásul rögtön egy késéssel kezdi a bemutatkozást. Azonban kiderül, hogy Charlotte nem az a gonosz mostoha, és Apa sem szűnt meg szeretni az ő kislányát. De míg ez Hadley-ben is véglegesen tudatosul, végig követhetjük a lány gondolatait, amik végre nem komolykodó, lebutított felnőtt gondolatok, ami gyakori hiba ennek a korosztálynak a  leírásánál, hanem félig gyerekes, komolyabb gondolatokkal beleszőve. Mint egy 17 évesé.

Minden 17 éves olvasóm gondoljon bele: szoktak gyerekes, önző gondolatai támadni? Pl.: ” Anya nem foglalkozik velem, csak a testvéreimmel”, “Apa biztos nem szeret, azért viselkedik így”. Ezek azok a gondolatok, amikre én gondoltam, és még hasonlók. Ezt a legtöbb könyvben elrejtik, mert félnek, nagyon gyerekes lesz tőle a karakterük (csak tipp, lehet, hogy nem így van), de, mint ez a könyv is bizonyítja, semmi köze hozzá; ha jól van megírva, csak még valóságosabbá válik a karakter, hihetőbbé a történet.

Az utolsó dolog, ami az összhatáson kívül közelebb vezetett engem a “Kedvenc könyv” megnyomásához, az a meglepetés ereje. A címből, borítóból, fülszövegből egyáltalán nem erre számítottam, és pozitív csalódás volt. Szeretem az ilyen meglepetéseket!

5/5