Olybá' tűnhet, mintha mostanában csak az Operettszínházba járnék. Hát, mostanában így is van :) Ezt mégsem érzem negatívnak, megyek én másra is (összedörzsölt két tenyérrel várom a Katonában a Szókrátész védőbeszédét!), csak épp az elmúlt három alkalom (négy) így alakult. Van ilyen.
Nem is szabadkozom tovább, elvégre mire fel, az operett az jó, nem? Térjünk is rá a mai témánkra, ami nem más, mint az Ördögölő Józsiás! Volt szerencsém kétszer is látni, és most, hogy leülepedett bennem megpróbálok róla valami épkézlábat összeszedni :)
Először egyik barátnőmmel néztük meg egy ismerős javaslatára, miszerint ezt mindenkinek látnia kell. Hát, igaza volt. A történet egyszerű, egy tündérmese: a király férjhez adná leányát, Jázminát (Dancs Annamari), ezért versenyt hirdet, melyen különböző királyok jelennek meg és harcolnak a királylány kegyéért. Itt jelenik meg az egyszerű emberfiú, Józsiás is (Kerényi Miklós Máté), valamint Bakszén, az ördögök fejedelmének fia, másnak adva ki magát. Jázmina természetesen Józsiást választja (valamint ő is nyeri meg a versenyt, bár tudjuk, ez nem számít), amibe Bakszén nem nyugodhat bele, így csellel megszerzi a trónt. A végére persze Józsiás mindent rendbe hoz, közben dalolnak (de hogy!), táncolna (de hogy!) és jól szórakoznak (a nézők mindenképp).
Először tehát "felnőtt" társasággal láttam, teljes volt a siker. Bakszén szerepében akkor Kocsis Dénest láthattuk (Kaukázusi krétakör), Matuzsa, az öreg tündér pedig Janza Kata volt. Zseniálisak! Egyszerre mese az egész, egyszerre gyereknek és felnőttnek, mindenképp szórakoztató. Ezért markoltam fel egy hét és egy hat éves kislányt a következő alkalommal (ürügyként), és cibáltam el őket rá, vajon mit szólnak hozzá.
Az egész egy hatalmas élmény volt nekik! Alapvetően páholyba sikerült jegyet szereznem, már ez nagyon izgalmas volt, de mikor az előadás kezdete után a húgom odahajolt hozzám, és megkérdezte, hogy biztos nem álmodik-e, tudtam, hogy jó döntés volt elhozni őket. Ezúttal Kocsis Dénes helyett Mészáros Árpád Zsolt szerepelt, mint Bakszén, Matuzsát pedig Nádasi Veronika alakította. Én másodszorra is nagyon élveztem, a kislányok pedig egyszerűen el voltak alélva. Közölték, hogy még jövünk, egyrészt erre, másrészt bármi másra, azonnal intézzem a jegyeket, és egyiküknek sem telt nap azóta, hogy ne emlegették volna (legalább egy hónapja láttuk).
Szerintem ez mindenképp sokat elmond, hogy a 6 és a 20 éves is egyformán tudja élvezni az előadást. A kicsik a mesét értékelték, elhitték, ami ott történt, én pedig így másodjára már inkább tátottam a számat pl. a Vándordalnál, hogy ilyen koreográfiát ilyen énekkel egyszerre... Szóval van mit csodálni benne, az biztos.
Tényleg az a legjobb benne, ahogy a modern, rockosabb elemek, zenei hangok keverednek a magyar népzenével - nagyon is ízlésesen! Tolcsvay László ismét nagyot alkotott, a zene zseniális! A koreográfust, Vári Bertalant is csak dicsérni tudom, a dalszövegíró pedig... le a kalappal, Bori Tamás! A rendező, Somogyi Szilárd nekem már korábban is bizonyított, de most a húgomnak is - és ez elismerés!
Nekiállhatnék a szereplőket is dicsérni még, de minek? Ismételgetném, hogy zseniális, zseniális, mert nincs más szó rájuk. Kerényi Miklós Máté - amit ez az ember a színpadon művel, az egyszerűen elképesztő! Sosem fogom megemészteni, mindig tátott szájjal bámulom, bármit csinál. Dancs Annamari pedig - cserélünk hangot? Csak egy napra! *-*
Szóval mindenki fantasztikus!
Szerintem ezt az előadást érdemes megnézni, gyerekeknek határozottan ajánlom, de felnőttek is élvezni fogják. Ha pedig bármikor néptáncoltál, akárhány évig is, úgy fogod érezni, hogy az semmi... (inkább tagadom az éveket ezután...).
Képek forrása: Budapesti Operettszínház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése