2014. november 19., szerda

Margaret Mitchell: Elfújta a szél


Eredeti cím: Gone With The Wind
Fordítás: Kosáryné Réz Lola
Kiadás: Európa, 2014 (ami
nekem van, az pont idei)
Oldalszám: 1176
"Minden idők legnagyobb szerelmes regénye..."

Én ezzel vitatkoznék. Nagy könyv, sőt, hatalmas, ezzel nem vitatkozom. Szerelem is van benne, természetesen. De nem egy szerelmes regény. Ez nem negatívum (de erre úgyis rájöttök, ha végigolvassátok a kritikám), azonban ezzel be lett skatulyázva a történet, pedig annyi minden ez a regényke, annyival több ez! De nézzük a részleteket inkább. 

Az én előzményeimhez, és a könyvhöz való hozzáállásomhoz tudni kell, hogy rég nem olvastam igazán jó könyvet, olyat, ami a teljes katarzis élményét nyújtotta volna nekem. Inkább filmeket néztem, meg színházba, operettszínházba jártam - így találkoztam az Elfújta a szél c. musicallel (amit nem láttam - még-, csak a reklámját). Természetesen, nagy musical-rajongó lévén nem bírtam ki, hogy rá ne keressek, belehallgattam, és így futottam bele a film előzetesébe. Így hát természetesen meg is néztem. Nem számítottam rá, hogy négy óra lesz (igen, ezt nem néztem meg..), de boldogan fennmaradtam befejezni. 

Szerelem volt első látásra. beleszerettem mind a történetbe, a korba, Rhettbe, Ashleybe, Tarába - az egész történetbe. A következő héten meg is vettem a könyvet, belevetettem magam a rövid, több mint 1000 oldalas mivoltába. És ha nem jött volna egy vizsgaidőszak, akkor tíz nap alatt simán be is fejeztem volna... De sebaj, befejeztem, imádtam! Lássuk mi is a történet, aztán hogy mi tetszett benne úgy igazán. 

Scarlett O'Hara Tarán él szüleivel és két testvérével. Az 1800-as években járunk, az amerikai polgárháború előtt. Scarlett gyönyörű, vékony, gazdag, jó családból való, minden ujjára két férfi jut. De ezek a férfiak... folyton csak a háborúról beszélnek, holott Scarlett véleménye szerint nincs is annál unalmasabb téma a világon. Hisz annyi sok mulatság van! 

Scarlett titka az, hogy bár sok férfi veszi körül, mégis csak egyet szeret igazán - Ashley Wilkes-t. Azon a gyönyörű, napsütötte délutánon, mikor minden megváltozik a déliek életében, Ashley bejelenti eljegyzését unokatestvérével, Melanie Hamiltonnal. Scarlett ettől azonnal a férfihoz rohan, bevallja, hogy szereti, de kinyilatkoztatása nem lel viszonzásra. Csalódottságában eljegyezteti magát Melanie bátyjával, Charles-szal. Az est folyamán pedig megérkezik a háború híre is, bónuszként.

A háború kezdetén még nem sok minden változik. Aztán hirtelen, mint egy villámcsapás üt be a szörnyűség. Az életszínvonal szörnyen lecsökken, Scarlett alig tudja etetni a fiát, Wade-et, a férje meghal - minden összeborul. 

A könyv első fele tehát arról szól, az addigi jómódú életéből hogyan válik az élet Scarlett körül rémálommá, hogyan zajlik a háború, és milyen hatással van az egyszerű emberekre mindez, majd a háború lezárásáról. 

Vivien Leigh mint Scarlett O'Hara
A második részében nagy hangsúlyt kap ugye a talpraállás, és nem feltétlenül csak Scarletté, hanem egész Atlantáé. De Scarlett az egyetlen, aki nő létére a sarkára áll, hogy minden szerettét - Ashley-t, Melaniet, testvéreit, rokonait - etetni tudja. Elveteti magát Frank Kennedy-vel, akinek a háború utáni néhány évben sikerül némi pénzt gyűjtenie, és ezzel megmenti Tarát az adó kifizetésével. De azért, hiába keres sok pénzt, az élet még mindig nem habos torta. A jenkik továbbra is ellenségesen viselkednek a déliekkel, a felszabadított négereket istenekként, királyokként kezelik, egy karcolás sem eshet rajtuk, mert egyből szegény konföderáció (maradékát) büntetik érte. Az élet olyan még mindig, mintha tojáshéjon lépkednének, de a helyzet a háborúhoz képest javul. 

A harmadik részben Scarlett, Frank váratlan, erőszakos halála után újra férjhez megy, ezúttal Rhett Butlerhet. A férfi a történet legelejétől jelen van Scarlett életében, erkölcstelen, modortalan, durva fickó - éppen olyan makacs és akaratos, mint Scarlett. És bár Scarlett nem tudja, de szeretik egymást, igazán mélyen, legbelül. Csak a végén jönnek erre rá, de akkor már... mindig túl késő... Kell ehhez egy kislány, egy legjobb barátnő és egy örök remény halála, és úgy tűnik, az ember ennyit már nem bír ki épp ésszel. 

Az egész regény 12 évet ölel fel, mely során Scarlett fiatal, akaratos lányból felnőtt nő lesz. Makacssága nem változik, durva, de megtanul szeretni. Igazán szeretni. Dolgozni. Kézzel, ekével, négerek nélkül gyapotot szedni. És mindezt azért, hogy soha, de soha többé ne kelljen neki és az övéinek éheznie! 

Vivien Leigh
mint
Scarlett O'hara
És ez fontos! Nem arról szól a regény, hogy Scarlett mennyire szerelmes, hanem arról, hogy kiket szeret. Kik azok, akikért mindent megtenne - és meg is tesz! Akaraterő - nekem erről szólt a regény. Egy korszak eltűnéséről. A szokások megváltozásáról. Értékrendekről, melyek a háború alatt porba tipródtak, és hogy ezzel az idősebb generáció, mindazok, akik egy bizonyos hitben, úton-módon lettek nevelve, melyben szentül hittek, most eltűnik, minden más lesz, amit ezáltal elítélnek, mert nem ismerik el, hogy a körülmények megkövetelik az magánéletben is a változásokat. Igen, a nőknek is dolgozniuk kell(ene). Valamiből élni kell. Egy nő is tudhatja, hogy tennie kell, egy nő is megmondhatja a véleményét. Csupa olyan dolog, amitől egy nő épp az ellenkezője lesz egy úrihölgynek. Épp, mint Scarlett. 

Nekem ez a könyv rengeteg mindent tanított. Sose hittem volna, de ezáltal értettem meg igazán, vagyis nem, rosszul írtam, mert érteni eddig értettem, de most éreztem, hogy miért nehéz a nagymamának megemésztenie mindazt, amit a mai fiatalok csinálnak. Miért furák nekem a kisebbek, holott nem is akkor a a korkülönbség. A generációs különbségek iszonyatos szinten kiéleződnek, főleg egy háborús helyzet után, és szörnyű, de egyben csodálatos is lehet átélni. A lapokon mindenesetre az volt számomra. 

Ha lehetne, akkor ezt a könyvet most azonnal mindenki kezébe odaraknám, hogy ess neki!, hidd el, nem fogod tudni letenni! De tudom, hogy ez a sok oldal, ez a hatalmas, vaskos könyv már első pillantásra elriaszt mindenkit. Vagy ha mégsem, akkor a borítón lévő "ajánló", amit ide másoltam a bejegyzés tetejére. De kérlek titeket, ne ez alapján ítéljétek meg! Gondoljatok rá úgy, mint egy családregényre. Barátság, szeretet, kitartás, akaraterő, változás. Ezeket tartsátok szem előtt, ezekről szól igazán! 

(A vége azonban... mind a filmben, mind a könyvben... végig bőgöm, folyamatosan. Én úgy, de úgy szorítok, és mégsem... :( ) 


5/5






















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése