2013. november 17., vasárnap

Kiera Cass: The Elite - Az Elit



Eredeti cím: The Elite
Fordítás: Gázsity Mila
Kiadás: GABO, 2013
Oldalszám: 356

Az első rész végén a Párválasztóba bekerült 35 lányból összesen 9 maradt a palotában, hogy tovább harcoljon a herceg szívéért, köztük America Singer, egy ötös kasztból származó zenész lány is, akinek azonban sokkal komolyabb a verseny, mint a többi lánynak.

Ő ugyanis tudja, hogy Maxon herceg őt szereti, ám a lány nem biztos benne, hogy ezzel ő is így van-e. Hiszen ott van a palotában első nagy szerelme, a Palotaőr Aspen is, és úgy néz ki, a választás lehetetlen a két férfi között.

És ráadásul amellett, hogy ebben a IV. világháború után játszódó disztópikus történetben America a szerelemért harcol egy Nagy Ő-höz hasonló játékban, a Lázadók, mind a Déliek, mind az Északiak egyre többször törnek be a palotába, rejtélyes üzeneteket hagyva a falon. "JÖVÜNK".

Emlékeztek még, mennyire szerettem az első rész minden apró porcikáját? Nos, pontosan ugyanennyire élveztem a másodikat is! Már a borító is, tökéletes, némi utánaolvasás után pedig megtudtam, hogy a színválasztás sem véletlen, mert a szerző, Kiera Cass eleinte teljesen más borítót képzelt el (erről inkább Deszy blogján olvashattok részletesebben, én csak megemlítem), és a végső döntésben volt csak benne ez a ruhás-ötlet, miben nem véletlenek a színek! Az első ugye kék, a második piros, a harmadik pedig fehér színű lesz. na és milyen színű az amerikai zászló? Igen! És mi a főszereplő neve? Na, érzitek más az apró összefüggéseket (nekem nagyon tetszenek)?

Visszatérve a történetre, szerintem zseniális volt. Nem történik igazából sok minden, és mégis, folyamatosan pörögnek az események. Ez így elég paradoxonnak hangozhat, de aki olvasta, és szerette, talán még megérti. Van a könyvnek egy hangulata, ami valahogy inkább közelebb áll a régi korokhoz, mint a jövőhöz, de mégis, ez utóbbi is benne van. Fura, de tényleg így van, és sok mindennel érzek még így.

America számomra még mindig egy értékelhető, normálisabb karakter, és Maxon is teljesen rendes, normális, hiába próbálja az írónő az ellenkező érzést kelteni az olvasóban, engem nem győzött meg, tudom, hogy Maxon nem ilyen, bármit is adnak a szájukba. És nem csak azért mondom ezt, mert az első részben megszerettem (ami igaz), hanem mert tényleg így gondolom. Nem hitelesen "rosszfiú", és ilyet még egyik könyvben sem éreztem. Mindig csak próbáltam magammal elhitetni, hogy igazából nem olyan, de itt tudom Maxonról. Kész.

Aspen pedig, hogy azért róla is említést tegyünk, egy fikarcnyival sem került közelebb a szívemhez, mint azt már az első rész értékelésében leírtam. Nekem nem tetszik, és mint ahogy mostanában nagyon sokszor fordul elő velem, a főhímnek szurkolok, nem a rossz fiúnak, ami azt is jelentheti, hogy "megjavultam", mert régen ez mindig fordítva volt. Hát, sajnálom, Aspen, de nem engedem, hogy America közelébe férkőzz!

Ebben a részben a Lázadók egyre többször törtek be a palotába, és America egyszer menekülés közben az erdőben összefut velük, pontosabban csak egy lány, aki közülük van, veszi észre, és erre nem kapunk választ a könyv végéig (de most a kérdést sem árulom el, mert az már nagyon spoiler), és most nem nyugtathatom magam azzal, hogy "ó, angolul már megjelent, megszerezem, és megtudom a választ", mert a The One még Amerikában sem jelent meg! Április-Május környékére várható, és kérdem én, kedves Kiera cass, véleményed szerint én odáig hogy a *****-ba fogom kibírni válaszok nélkül???

Mindnet összegezve, hajrá Maxon, és Kiera Cass, válaszokat akarunk!
Ó, és a sorozatot/filmet is, amit kétféle Pilot után befagyasztották. Na de kérem, én akarom! Akit érdekel, a második Pilot forgatókönyve, az ITT el is olvashatja.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése