 |
| Eredeti cím: Cirkeln Fordítás: Péteri Vanda Kiadás: Geopen, 2012 Oldalszám: 550 |
Erről a képességükről egészen az év kezdetéig nem tudnak, majd mikor egy halott fiút találnak az egyik mosdóban, megindulnak a furcsa történések, egyre különösebb dolgok történnek a lányokkal, míg végül a gondnok, Nicholaus személyében vezetőjükre találnak, akit azért küldtek, hogy a vörös Hold éjszakáján felvilágosítsa a lányokat arról, mik is ők valójában, és mire rendeltettek.
Egy ősi prófécia szerint ők a kiválasztottak, bár valójában nem kén ennyien lenniük, hisz a prófécia egy kiválasztottról beszélt. Ennek ellenére az igazgatónő és Nicholaus segítségével elkezdenek foglalkozni az erejükkel, majd egy újabb öngyilkosságnak feltüntetett haláleset után már komolyabban kutatni kezdenek a tettes után, míg végül a hatalmas ködből, amiben mászkálnak, kiutat találnak, és majdnem minden kérdésükre választ kapnak.
Igazán nem tudom, ezekben az északi népekben miféle vér csörgedezik, de az írásuk hangulata mindig teljesen más, mint a miénk, vagy az amerikaiaké, vagy bármilyen más népé. Kicsit hideg, éles, komoly, megfelelően durva, és ebben a könyvben is látszik, nem sejtelmesítenek, kereken, nyersen kimondják, mire gondolnak. Nekem ez hiányzik a többi könyvből: a nyers valóság, ami nincs rózsaszín ködbe bevonva.
Ezzel a könyvvel nagyon beletrafáltam, nagyon elnyerte a tetszésem. Egy molyos kihívás miatt olvastam el, és bár jó ideje a várólistámon volt, tartottam tőle. Lassan is haladtam, de mikor leültem, és végre nekiálltam, nem bírtam letenni. Van benne mágia, nyomozás, halál, rejtély, és egy nagy adag valóság, mindezek tökéletes harmóniában, jó elosztásban egymás mellett párhuzamosan. Ritka ilyet találni, amiben mindenből pont elég van.
A szereplőket meg lehet szeretni, mindegyik élő, nem sablon figura, bár tény, abból vannak kiindulva, azzal a különbséggel, hogy ők itt tényleg olyanok, nem pedig rájuk van írva. Itt élnek a szereplők, nagyon is valóságosak, valóságos és nem-valóságos problémákkal, ám ez utóbbi is úgy van benne, mintha valóságos lenne. A világ tehát tökéletesen és hihetően lett felépítve, az ember tényleg eltudja hinni, hogy megtörténhetnek a mágikus tevékenységek az ő elhagyott, kicsi falujában is.
Mint a címben is látszik, ez a könyv egyrészt egy trilógia első része, vagyis nem kell búcsut intenem az új kedvenc karaktereimnek, ráadásul a második rész a tűz címmel meg is jelent, szóval lehet, hogy elég hamar bele is csapok a lecsóba. Másodszor meg láthatjátok, hogy két szerző műve a könyv. Mats Strandberg és Sara B. Elfgren 2011-ben jelentették meg első közös kötetüket, a Kört, amit 21 nyelvre fordítottak le a megjelenése után nem sokkal. Itt olvashattok velük egy nagyon érdekes interjút.
4,5/5
Kérdezhetek valamit? Ha annyira tetszett, hogy-hogy csak 4,5 pontot kapott és nem 5-öt?
VálaszTörlés@Mrs. Gombóc Artúr: Mert itt nem írtam le, a molyos értékelésemben említettem csak meg, tény, hogy nekem sok volt a tőmondat, ami az elején és végén kicsit zavart, és hogy néhány szereplőről alig tudunk meg valamit. De mégis annyira tetszett, hogy nem akartam ezeket igazán beleírni az értékelésbe :)
VálaszTörlés