Tandem-napok 1.

Tandem. 

Miből is jött a név? Senki ne gondoljon itt bicikli szaküzletre, semmi köze hozzá. Édesanyám, és egyik barátnője a nyár folyamán egy könyvesbolt-kávézót nyitottak Nagykovácsiban, és mivel ketten vannak, sok-sok gondolkozás, ötletelés után úgy gondolták, ez a tandem bicikli tökéletesen jellemzi őket, és a nyitni kívánt boltot is. Elvégre két nő a biciklin, könyvvel és kávéval. 2-2. Tandem. Ilyen egyszerű.

A Nagy Nap

Nagy álom volt, évek munkája a fejben, és néhány hónap munkája fizikailag is. A hely, amit kiválasztottak, leginkább egy pici lyukhoz hasonlított, sötét, komor, egyenletlen falak, komorság. De bíztak benne, hogy ezt jól megtudják csinálni, és az eredmény magáért beszél. A kis beltér szinte megduplázódott, ahogy az addig elrejtett ablakokról lekerült a burok, a fehér falaktól barátságos, nyitott érzés fogja el az embert, amikor belép és a hatalmas logó a homlokzaton mindenki figyelmét felhívja az eddig csendben megbúvó üzletre.

Emő és Virág

 És akkor arról még nem is beszéltem, belül mennyire barátságos!

Az első helységben kávézó található, hatalmas pult (amiről mindenki azt hitte, kizárt, hogy itt elférjen), finom sütemények az őrölt kávé utánozhatatlan illata. Természetesen a könyvek már itt is megjelennek, gasztronómia, külföldi, antikvár és akciós könyvek jelzik az ide érkezőknek, hogy itt bizony nem csak koffein található.

A második helység már a könyvek birodalma. Itt található az összes gyerekkönyv, ifjúsági- és kötelező irodalom, valamint az ezotéria és a gyereknevelési könyvek is. Kis játszósarok várja a piciket, hogy míg a mama meg a papa nézelődik, addig ők is leülhessenek ott, és nézegethessék a nekik való könyvecskéket. Ez a gyerekbirodalom, de bevallom, 18 éves fejjel is szívesen mászom be a kis kuckóba :)

Az utolsó, a harmadik helység már a felnőtteké. Itt található minden szépirodalmi mű, könnyű, nyári (vagy jelen esetben inkább téli) olvasmányok, történelmi regények, valamint a filmes könyvek. Természetesen minden helységben található egy-egy fotel, kis asztal, hogy a nézelődés közben kényelmesen lehessen bele-belelapozgatni a könyvekbe, esetleg közben meginni egy kávét, enni egy süteményt, de mindenkinek ajánlom a teaválasztékokat is, mert fantasztikusak!

Ez egy könyv (meg süti)

Ez az én pici paradicsomom, és természetesen édesanyáméké is. Ők ketten, ha csak tehetik, itt vannak, és mindig boldogan hívják fel egymást, ha valaki könyvet vesz, vagy ha valami kedves dolog történt aznap. Én is, ha csak tehetem, bejövök, segítek, de szívesen üldögélek is, vagy csak nézegetem a könyveket, és már attól feltöltődöm.

Forró csoki (többfajta választék!)

Azt még tudni kell a Tandemről, hogy a legtöbb dolog kézzel készült. A hatalmas logót én, az öcsém és az anyukám festettük fel, kézzel, apró ecsetekkel, hatalmas létrákon. A belső festést is együtt csináltuk, mi szereltük össze a polcokat, rendezgettük a könyveket, tettünk-vettünk amihez csak értettünk. De azért főleg övék az érdem, hisz mégiscsak a fejükben dőlt el az egész. Mindenki, aki bejön, megkérdezi, hogy egy álom volt-e. A válasz igen, és erre mindig hozzáteszik, hogy látszik rajta! És igen, látszik rajta!

Talán picit túl sokáig jellemeztem a boltocskát, holott eredetileg csak pér szóban akartam összefoglalni, miről is van szó. Merthogy a bejegyzés címéből nem lehet rájönni ( ez volt a cél), és aki idáig el is olvasta, még az sem sejtheti, mire is akarok kilyukadni.

Természetesen a boltról szeretnék írni, de szeretném, ha ez egy folyamatos cikksorozat lenne (ezért is nincs a cikkekben, mert ez egy külön Tandem-cikk lesz), méghozzá egy-egy érdekes történettel, amik itt, a boltban estek meg. Mivel sokszor vagyok itt, én is fültanúja vagyok néhánynak, de sokszor csak hallom (iskola, egyebek) őket. De annyira aranyos, kedves dolgok történnek, hogy szerintem érdemes néha összeszedni őket, és leírni. Erre épp ma döbbentem rá, mikor bementem a Tandembe segíteni, és az Emő kezdte el mesélni, milyen napja volt, és mesélt egy férfiról, aki épp hátul teázott. Ez a férfi szellemi fogyatékos, de nem annyira "feltűnően", vagy hogy írjam, szóval első pillantásra nem jutna ilyesmi eszébe róla az embernek, csak miután beszélt vele egy picit. Ő mesélte, hogy legtöbbször egyedül van otthon, a szülei sokszor elutaznak, és nincs otthon internete. Bejött ma, hogy itt van-e wifi, és használhatja-e, és közben elmesélte ezeket az Emőnek, és megkérdezte, jöhet-e ide majdnem minden nap. Közben volt itt egy másik család is, akik a "történet" végén azt mondták, hogy ők szeretnék fizetni ennek a férfinak heti két teáját, és nem mentek el, amíg az Emő be nem ütötte.

Mindenki segített

Miután ezt hallottam, nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy hogy lehetnek ennyire hihetetlenül jószívű emberek a földön, ennyire aranyosak! Ez a férfi is, itt ült, néha vett valamit, ott internetezett, de mikor előre jött, mindig nagyon kedvesen beszélgetni kezdett, és valami olyan nyugalom sugárzott belőle, hogy folyton mosolyognom kellett, és ha akartam volna se tudtam volna türelmetlenül viselkedni vele. Fura érzés ez. Vannak ilyen emberek, akikből árad ez a kisgyermeki ártatlanság, amitől az ember nem tud mást csinálni, csak mosolyogni. Hihetetlen érzés.

Ezután gondoltam arra, hogy ezt muszáj leírnom. De nem Facebook-on, vagy Molyon, vagy bárhogy csak leírni, hogy ez az érzés mennyire megmaradt bennem, hanem úgy igazán, valahogy megpróbálni kifejezni, mi is volt ez. És ekkor jutott eszembe a blog, és hogy már máskor is volt egy-két ilyen szívmelengető történés itt, és hogy szeretném ezt megosztani, így, itt, ilyen formában. Talán másokat is megmosolyogtatnak majd a történetek, és nekem is nagyszerű érzés kiadni valahogy magamból.

Ez egy különleges hely, ahol különleges dolgok történnek. Az ember egyszerűen csak meglepődik, hogy mennyi szeret van egy ilyen kis helyen!

Keressétek őket a Facebook-on!
KATT