 |
| Eredeti cím: -- Fordítás: -- Kiadás: Scholastic, 2013 Oldalszám: 224 |
Mikor a nagymamája lakását pakolják ki, talál egy listát, melyet a nagyi írt 1962-ben arról, mit szeretne elérni abban az évben. Mallory elhatározza, hogy a listán szereplő dolgokat mind véghez viszi, csakhogy ennek hatására rengeteg titokra derül fény a nagymamáról és az anyukáról is, és talán eleinte egy butácska, egyszer olvasós történetnek tűnik, egy érdekes témával, a végére a titok, ami kiderül, ráébreszti az olvasót, hogy ez aztán egy olyan csavar, amiért érdemes volt elolvasni (és persze ezt a csavart nem árulom el)!
Stílusban leginkább Meg Cabothoz tudnám hasonlítani Lindsey Leavitt stílusát. Nagyjából olyan érzés volt olvasni a Going Vintage-t, mint a pl. a Tinibálványt vagy a Neveletlen hercegnő naplóját, pedig más téma, más is az egész, de mégis :)Nagyon tetszett az ötlet, és bevallom, egy napig én se mentem fel a netre a hatására, és nem is hiányzott (oké, tudom, egy nap nem olyan nagy szám, és mondjuk az egész lakásban nem volt internet, de azért kibírtam :D) .
Épp azért, mert olyan kis könnyed, egyszerolvasós-hangulatú volt eleinte, 3 csillagot akartam rá adni, de mint fent említettem már, a végén volt egy csavar(ka), ami miatt megváltozott a véleményem.
Mást nem tudom, mit írhatnék, mert filozofálgatni nagyon nem lehet rajta, sok dolgot el se kell árulnom róla (Két pasi, egy lány, lány testvére a legjobb barátja stb.), de szerintem aki tud angolul, vagy most tanul, az olvassa el, mert egyrészt jelen időben van elmesélve, ami könnyítés a most tanulóknak, másrészt ilyen történetekkel kezdeni angolul olvasni jó (sajnos nem tapasztalat, és a Harry Potterrel kezdtem, de utána is jó volt :)).Utolsó megjegyzésem: TEAM OLIVER! ♥
(A képek sajátok!)
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése