 |
| Eredeti cím: Numbers - The Chaos Fordítás: Sámi László, Bajkán László Kiadás: Főnix Könyvműhely, 2013 Oldalszám: 280 |
Édesanyjától, az előző kötetben megismert Jemtől (Számok - A menekülés) örökölte azt a képességét, hogy látja az emberek szemében a halálozási dátumukat, és a halál körülményeit is. És egyre többek szemében jelenik meg a 202711-es dátum.
A történetet Adam és a szintén 16 éves Sarah szemszögéből nézzük végig, és bár nincsenek együtt, egy helyen, mégis összefonódik a történetük, míg nem találkoznak újra. Sarah álmaiban azt lája, ahogy január 1-én Adam a tűzb lép újszülött kislányával, Miával. Adam pedig látja a kislány számát, ami ezt a napot nevezi meg a halála dátumaként.
Az egész katasztrófa Londonra irányul, itt található a legtöbb 27-es számú "áldozat", és Adam tudja, nem szabad oda menniük (ebben az is az oldalán áll, hogy anyja, halála előtt hagyott neki egy levelet, melyben utasítja, hogy nehogy Londonba menjen), mégis, dédnagyanyjával oda költöznek, és itt is ismeri meg Sarah-t.
Az egész könyvben Adam próbál rájönni, hogyan menthetné meg London lakosságát, vagy legalábbis nagyobb részét, és reméli, hogy meglehet változtatni a számokat - bár erre még nem volt példa.
Nem írok sok minden mást a történetről, mert szerintem ez egy olyan könyv, amiből ennél többet nem lehet felfedni, ez úgy izgalmas, ha az ember maga fedezi fel (igen, most mindenkit arra forszírozok, hogy olvassa el!). Nem tartom tökéletes könyvnek, vannak hibái, amiket próbáltam figyelmen kívül hagyni, de valamiért mégsem olvastam annyira gördülékenyen.
Ebben a történetben is a világot találtam a legérdekesebbnek. Valahogy más, mint a többi, jövőben játszódó, és annak társadalmát bemutató történetek (bár lehet, hogy mert itt főleg a számoknak van jelentőségük, nem a társadalomnak). Olyan, mintha az írónő ebben a világban élt volna, és nem megmagyarázni akarná, mi van, hanem természetesen ír róla, mintha mind ott lennénk mi is, és tudnánk, hogy is van ez. Szerintem ez az, amit el kell érni egy írónak az olvasónál: hogy úgy érezze, az a valóság, és Rachel Ward-nak szerintem ez sikerült.
Az egész könyvben próbálunk rájönni, Adammel és Sarah-val együtt, mi is történhet 202711-én, milyen katasztrófa vagy támadás lehet az, ami kiírja majdnem egész Londont? Végül természetesen fény derül rá, és majdnem teljes a "boldogság", de szerencsére innen kimaradt a nyálas epilógus, amit az elsőnek a végén nagyon sérelmeztem, és inkább csak az érdeklődést fenntartó befejező mondat nyerte el a tetszésem, és érte el, hogy tényleg tudni akarom, mi fog még történni.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése