Jay Asher · Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk

Eredeti cím: The Future Of Us
Fordítás: Szűr-Szabó Katalin
Kiadás: Maxi, 2012
Oldalszám: 356

1996-ban járunk, amikor az internet még nem volt egy olyan természetes dolog, mint manapság. A gimnazista Emma édesapjától egy számítógépet kap, ezzel próbálja kompenzálni, hogy elköltözött, és új családot alapított. Emma gyerekkori barátja, Josh, átviszi Emmának az AOL internetes telepítő CD-ROM-ot, és mikor bejelentkezik, a képernyőn felugrik egy különös ikon, és Emmának ismét be kell írni az e-mail címét és a jelszavát. Mikor ezt megteszi, egy különös oldalon találja magát, aminek a tetején a "Facebook" felirat szerepel. Ám nem is ez a legérdekesebb az egészben, hanem az, ami ezen az oldalon szerepel. Ott van Emma, de 15 évvel később, és nem boldog.

Emma és Josh hamar rájönnek, és még hamarabb elfogadják a tényt, hogy ez az oldal a jövőjüket tartalmazza, de a tartalom minden nap változik. Emma boldogtalan, Josh boldog - ezt szűrik le a Facebook-os bejegyzésekből, így Emma mindenképp megakarja változtatni a jövőjét. Ez meglepően könnyen megy neki. Egyszerűen ki kell mondania a fejében, hogy "megígérem magamnak, hogy sosem megyek erre-arra az egyetemre", vagy "ha találkozom ezzel-azzal, nem megyek hozzá feleségül", és hopp!, egy frissítés, és már más valaki mellett él boldogtalan házasságot.

Engem zavart néhány dolog a történetben. Könnyen olvasható, gyorsan haladtam vele, vége is lett, de nem maradt meg utána az az érzés, amit egy igazán jó könyvnél érez az ember. Ürességet éreztem, mikor az utolsó oldal után becsuktam a könyvet, pedig az ötlet nagyon tetszett, és régóta el is szerettem volna olvasni már, de talán az volt a baj vele, hogy túl felszínes volt. Megpróbálom ezt valahogy kifejteni.

Adott ugye, hogy a fiatalok látják a Facebook-on a jövőjüket, és arra is rájönnek, hogy ezen tudnak változtatni. De az egyetlen dolog, amin változtatni akarnak, az az, hogy kivel élnek 15 év múlva. Semmi komoly probléma, amit most látnának, segít-e a jövőben, egyedül az számít, hogy Emma nem akar hegyek közt élni, ezért elhatározza, hogy ahhoz az emberhez nem megy hozzá, és így tovább. A könyvben összesen 5 nap telik el, és ezalatt minimum 3 férje és egy bonyolult kapcsolata lesz a Facebook-on, míg végül bele nem törődik, hogy boldogtalan lesz egész életében.

A történetben ennyi zavart, de ami még rontott a helyzetén, azok a karakterek voltak. Van két főszereplőnk, váltott szemszögekkel, fejezetenként, Josh és Emma. Az első problémám az volt, hogy ez a két karakter olyan, mintha két lány lenne. Hiába van minden fejezet elé kiírva, kinek a szemszögéből látjuk a dolgokat, mikor Josh-tól olvastam, úgy éreztem, Emmánál ragadtam. Szóval Josh lányként szerepelt a fejemben tovább.

Emma karaktere külön idegesített. Olyan picit, mint egy... erkölcstelen nő, aki csak azért mászkál egyik pasiról a másikra, hogy ne legyen egyedül. Mikor ezzel van, azzal akar lenni mert ej, de helyes is az, eddig is így gondoltam, de most rá is vetődnék, de azzal meg szeretek flörtölgetni (szó szerint idézve). Majd hirtelen váltás, és ebbe szerelmes, halálosan, stb. Mindezt egy nem is olyan hosszú könyvben.

A többi karakter igazából említésre se méltó, csak a nevük szerepelt, olyan üresek is voltak, apró szappanbuborékok, amik szétpukkantak az emlékezetemben, miután olvastam a nevüket, és üresre mosták az agyam. Egyszóval nem maradtak meg :)

Szóval, ez egy könnyű olvasmány, nem mondom, hogy nehéz végigrágnia magát rajta az embernek, de azért mélyen nem is marad meg, és bennem ilyesféle kérdéseket vetett fel. Lehet, ha ép olyan hangulatom lett volna, nem is zavartak volna a mondvacsinált problémák, de így értelmetlen elpazarolásnak éreztem ezt a témát...

3/5