2013. augusztus 5., hétfő

Emylia Hall: Nyarak könyve

Eredeti cím: The Book of Summers
Fordítás: Mesterházi Mónika
Kiadás: Park kiadó, 2013
Oldalszám: 344
Erzsi. Marika. Zoltán. Tamás.

Ezeken a neveken akadt meg a szemem, mikor a Nyarak könyvéről olvastam. Többször szembetalálkoztam vele, de sosem tűnt fel, hogy nem magyar szerzőről van szó, csak mikor nem volt más  a közelembe, amihez kedvem lett volna, és olvasgatni kezdtem.

Ez a könyv egy félig angol, félig magyar nőnek a szüleménye - félig az agyának a szüleménye, félig valóságon alapul. A történet akkor kezdődik, mikor Beth (Erzsi), 37 évesen levelet kap Magyarországról, melyet Zoltán írt, és Marika haláláról ad hírt. De az olvasó ekkor még nem tudja (és bosszantja is), ki is ez a két ember, mi közük nekik Beth-hez.

Ahogy Beth (innentől nevezzük Erzsinek, ahogy a könyv 90%-a teszi) a levélhez mellékelt Nyarak könyvét nézegeti, mely tulajdonképpen egy fényképalbum róla a Magyarországon töltött nyaralásairól, megismerünk mindenkit, aki számít, de a könyv végéig semmi fondorlatos csavar nincs, azon kívül, hogy a szülők elválnak, Marika, az anyuka, mint kiderül, Magyarhonba költözik, Erzsi és az apja pedig Angliába. Erzsi minden nyáron meglátogatja az édesanyját, Zoltánt, az élettársát/férjét/barátját, és itt ismerkedik meg a szomszéd kisfiúval, Tamással.

A első Magyarországon töltött nyárnál Erzsi kilenc éves. Az utolsónál 16. Erről a pár évről szól a könyv, s ezekből is inkább csak a nyarakról, Magyarországról. Erzsi egyre jobban megszereti a helyet, az embereket, egyre inkább magyarnak érzi magát, míg a végén, 16 éves korában minden megváltozik.

Ugyan pont ez a dolog, ami miatt minden megváltozik, nem tetszett az egész könyvben, mégsem lövöm le a poént, csak megemlítem, hogy aki olvasta már, tudja, miért vontam le 1,5 csillagot.

Ez egy szép könyv, kétség sem férhet hozzá. Tetszik a külső, kék borító, és az alatta megbúvó, sárgás nemtudommegnevezniazanyagátdenemsimakarton borítás is. A történet is tetszik, ahogy tálalva van, az is tetszik. Minden nagyszerű, néhol kicsit túl nyálasan és rózsaszínűn megfogalmazott iromány, ami leírja egy angliai kislány szemével Magyarországot. Különbségeket, legfőképp, de nagyon érdekes, hogyan látja országunkat egy külföldi kislány.
Emylia Hall

Jó érzés volt olvasni, ne is bántam meg, hogy a kezembe fogtam, mégis egy picit csalódott vagyok. Mert bár tetszett, mégsem az igazi. Valami hiányzott belőle, ami miatt nem éreztem át annyira, amennyire szerettem volna. Erzsi ellenszenves volt, egy hisztis, akaratos, elkényeztetett gyerek, Marika nem viselkedett anyaként, az apáról meg szinte semmit nem tudtunk meg. Még Tamás és Erzsi kapcsolata sem mozdított meg bennem semmit. Üres maradtam, és csak... Nem is tudom, miért jár neki ennyi pont, de megkapja. Mert valahol, ezek szerint, mégsem hagyott űrt maga után, valamit eltalált, csak nem tudom megnevezni, mit...

3,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése