2013. június 19., szerda

Veronika Roth: A Beavatott

Eredeti cím: Divergent
Fordító: Logos
Kiadás: Ciceró, 2012
Oldalszám: 440
Beatrice Prior egy olyan világban nőtt fel, ahol az egységet öt csoport, az Őszinték, az Önfeláldozóak, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek alkotják. Ő maga Önfeláldozónak született, ám mikor elérkezik a tizenhatodik életévéhez, választhat; maradhat a saját csoportjánál, ahogy a többség teszi, vagy vált. A döntés előtti napon van egy alkalmassági vizsga, ami megmutatja, a személy melyik csoportba tartozik, ám ez nem lényeges, hiszen úgy döntenek, ahogy akarnak.

Beatrice-nél ez az alkalmassági vizsga kicsit máshogy zajlott, ugyanis kiderült, hogy ő egyszerre több csoport tulajdonságait is birtokolja, így az Elfajzottakhoz tartozik, azonban ezt titokban kell tartania.


A választás napján Beatrice és a bátyja, Caleb, mindenki nagy megrökönyödésére más csoportot választ; Caleb a Műveltekhez csatlakozik, Beatrice pedig a Bátrakhoz. Innentől kezdve nem találkozhat már a családjával, és részt kell vennie a Bátrak beavatásán, ami tulajdonképpen egy kiképzés, ahol az illető pár óra alatt elsajátíthatja a fegyver használatát, laposra verheti a nála erősebbeket és három nap alatt olyan
izmokat növeszthet, hogy nehézséget okozhat felvenni az addigi nadrágot. Ezután szimulációs feladatok következnek, ahol a felavatottaknak szembe kell nézniük a saját félelmeikkel, és a végén nem mindenki kerül véglegesen a Bátrak közé, menet közben kiszórják a selejtet, akik így Csoportnélküliek, vagy öngyilkosok lesznek. Kinek melyik szimpatikusabb.

Shailene Woodley Beatrice-ként
(A film 2014-re várható)
A történettel nincs gond, sőt, nekem még tetszik is. Viszont voltak buktatói. Eleinte úgy gondoltam rá, mint egy könnyű, néhány kis hibával ellátott, nyári olvasmányra, de aztán egyre többször vettem észre a hibákat, és már nem léptem túl rajtuk olyan könnyedén, mint az elején.

Nem lepett meg, hogy Beatrice a Bátrakhoz került, akik harcolnak a semmi ellen, és kemények meg hű, de hogy eleinte nem nagyon van szó az Elfajzottakról, majd lépten-nyomon feltűnnek, az már zavart. Persze, voltak jó részei is. Mikor egy dróton lecsúsztak egy százemeletes épület tetejéről, vagy ahogy a vonatra felugrottak. Ezeket én is szívesen kipróbálnám. De az érdekel, hogy egy régóta használatlanul álló, rozsdás óriáskerék miért nem ad ki hangot, ha beindítják?

Négyes
Beatrice egy tipikus főszereplő, tulajdonképpen nem éri meg szót vesztegetni rá. Ő az, aki minden problémát villámgyorsan megold, akibe mindenki szerelmes lesz és akiért mindenki feláldozza az életét. Meg sem lepett, hogy összejön Négyessel, akiről bevalom, eleinte nem esett le, kicsoda, csak a felénél, de még mindig jobb vagyok Beatricenél, aki még ott sem jött rá.

Kicsit néhol nem tűnt komolynak a történet, a rengeteg ebédlőbejárással és tetováltatással, ilyenkor eluntam magam olvasás közben, és azon kezdtem morfondírozni, vajon mi lehet a kerítésen kívül, ami a várost körülveszi, és amit kívülről őriznek, kívülről zárható lakatokkal. Reméltem, hogy ez a rész lesz kihasználva, de nem. Azért reménykedem, hogy a következő kötetben több szó lesz arról. hogy most attól félnek, ami kint van, vagy attól, ami bent. Hisz a végén a bomlást az egyik csoport okozta.

És itt most felhívom mindenki figyelmét, aki még nem olvasta a könyvet, hogy ne olvasson tovább, mert a végéről fogok részletek mondani!

Számomra megdöbbentő volt, hogy épp  a Műveltek támadtak, indítottak háborút. Hisz ha olyan műveltek, tudniuk kéne, hogy az öldöklés nem vezet sehova. Nekem itt kevés volt a gondolkodás, amit ettől a csoporttól elvárnék. És persze, hogy Tris megmenekül, de mikor arra kerülne a sor, hogy lelője Négyest, nem teszi, mert annyira szereti, bár ő épp egy pisztolyt fog a fejéhez. Szerintem meg kellett volna ölni. Sokat dobott volna a könyvön (kegyetlen vagyok? Sokszor megkapom…).

Nekem nem volt olyan hihető a történet, de alapjáraton élveztem, csak így a végére tört ki belőlem minden, ami felhalmozódott. Ez látszik a pontszámokon is. Azt hallottam, a második része jobb, így most azon gondolkozom, elolvassam-e angolul, vagy várjam meg a magyar megjelenését? Lehet ebben a döntésben segíteni, hozzászólás formájában.

UPDATE: Nem olvastam el angolul, és közben meg is jelent, így lassan érik, hogy elolvassam. Kicsit kiestem a világából, de most elolvasva a régebbi értékelésemet, nagyon érdekelni kezdett :) 

3,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése