Eredeti cím: ハーモニー Fordítás: Mayer Ingrid, Oroszlány Balázs Kiadás: Ad Astra, 2012 Oldalszám:308 |
<item>Japan<item>
Ebben a jövőben az emberek teste nem a sajátjuk, hanem a társadalomé. A beléjük ültetett WatchMe, az AR kontaktlencse, és egyéb új keletű eszközöknek köszönhetően mindenki tud mindent a másikról, a magánéletként már csak a szexualitással kapcsolatos dolgok maradtak meg. Utópia végre megvalósult, hála az orvosi nanotechnológiának és a társadalmi jólétet szabályozó törvényeknek.
</world description>
Valami azonban nem stimmel. Hogy lehet az, hogy a tudósok által tökéletesnek tartott világban egyre több ember követ el öngyilkosságot <notes: és főleg a fiatalok körében </notes> akiknek még nincs WatchMe a szervezetükben, elterjedt az a gondolkodásmód, hogy az életüket csak akkor tudják uralni, ha végeznek magukkal.
Kirie Tuan ebben a világban nőtt fel, ám már gyerekkorában is lázadni próbált. Barátnőivel megkísérelték az öngyilkosságot is egy tabletta segítségével, ami nem engedi a tápanyagot felszívódni a testükben, ám ebbe csak Mihie Miach halt bele, Cían és Tuan túlélték, de az emlék egész életükben kísérti őket, ki így-ki úgy dolgozza fel, egészen a csoportos öngyilkosság napjáig.
<question>
<list:why>
<w: Vajon ki állhat ennek az egésznek a háta mögött?>
<w:Kik, vagy még inkább, ki az, akinek az emberi lét kioltása a célja?>
<w:És legfőképp, miért:?>
</list>
</question>
Tuan erre próbál rájönni, és amit kiderít, talán nem is lepi már meg annyira, mint eleinte számított volna rá...
<amazement>
Én valahogy mindenre számítottam, csak erre nem. Zseniális könyv, egyszerűen fantasztikus, olyan, amire az ember, hiába próbálkozik, nehezen, vagy sehogy nem talál szavakat. Nyomasztó, tökéletesen <notes: és legfőképp hitelesen </notes> vetíti elénk az író által elképzelt jövőt. Legszívesebben kézfogásos gratulációval rohannék s a szerzőhöz, hogy feldobta az érettségi utáni napjaimat!
</amazement>
Összegezve gondolataimat, a történet maga talán nem olyan nagyszerű. Nem sok minden történik, sokszor vagy kiszámítható, vagy nem olyan izgalmas, mert felmerül egy kérdés, és szinte azonnal ki is derül a válasz rá. Ennek ellenére <notes: talán a világkép miatt </notes> ez már egyáltalán nem zavaró, sőt, minden pont elég.
Fura volt látni ennek a világnak az írott/íratlan szabályait, mivel nagyon hasonlít a nácit világnézetére. Ez szóba is kerül a könyvben, egy történelemóra keretében, és senki nem érti, akkor miért is tartották őket gonoszoknak, hisz ők alapozták meg tulajdonképpen ezt az új társadalmat.
<ridicule>
Tényleg, miért is?
</ridicule>
Ebből a szempontból, az ő oldalukról igazuk van. De hát akkor innen látja egy külső olvasó, hogy valami tényleg nem stimmel...
<list:summary>
<s:Ez egy olyan könyv,amin sokat lehet filozofálni>
<s:Egy olyan könyv, aminek a világától irtózol, de mégsem bírsz elszakadni a lapoktól.>
<s:Egy világ, amiben nem szívesen élnél.>
<s:Egy világ, amibőla könyv végére valami új lesz, amin meglepődik az olvasó.>
</list:summary>
Kedvenc!
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése