Cikk 1. - A borítókról (Ad Astra)

Az Ad Astra Kiadó az, akikről eddig egy rossz könyvet sem olvastam még. Minőségi munka mind regényválasztás, mind fordítás, és mind borítók terén. Hihetetlen mikre képesek a borítókkal! Innen is jött az ötlet, hogy összehasonlítom a magyar verziókat az eredetiekkel, leírom kicsit a véleményemet róluk, de abszolút csak mint külső szemlélő, mivel az összes könyvet még nem olvastam. Remélem, ebből egy egész rovatot tusok hozni, igyekszem minden kiadóra hozni majd példákat :)

Haladjunk hát szépen, sorban!

Eredeti

Magyar

Az első Lauren Beukes könyve, a Zoo City, mely magyarul is ezen a címen jelent meg. Az első Ad Astrás könyv, amit olvastam, bevallom, úgy vettem meg, hogy a borítót néztem, és szerelem volt első látásra. A kedvenc zöldem, ami kicsit nyomottabb, hidegebb hangulatot áraszt, és a lány a közepén - szerintem megragadták a történet egy hangulatát, gyönyörűen kivitelezték - mondanom sem kell, nekem a magyar sokkal jobban tetszik. Az eredetin nekem nem tetszik a felirat, és még a lány sem. Bár az ötlet, hogy az állataik ott vannak velük ábrázolva, jó, de valahogy túl sok...

A Tűz lobban a mélyben Vernor Vinge tollából egy olyan könyv, amit nem olvastam, de a színeibe egyből beleszerettem. A lila szín misztikusságot tükröz, evvel az árnyalatával legalábbis, és be kell vallanom, igazából nem is szeretem a lilát. Mikor kerestem az eredetit, épp csak rápillantottam, és tudtam, hogy a magyar ezerszer jobb. Sosem szerettem az ilyen stílusú borítókat, még a képregényeken se, olyan... nem mondom, hogy snassz, de nem annyira jó érzés ránézni, mint a magyarra.

A Oszamánál (szerző: Lavie Tidhar) áll fenn az a helyzet, hogy az eredetivel sincs igazán bajom. A magyar valóban jobban illik a kiadó könyvei közé, de az eredeti sem rossz. Mindkettő más-más részt fogott meg (gondolom, ezt sem olvastam...), és az eredetin is itt van a titokzatos lila szín, bár talán az nem olyan jó, hogy csak egy árnyalat, folyamatosan. Kicsit egyszerű a magyarhoz képest.






Lauren Beukes másik könyve, ami a kiadónál megjelent, a Moxyland. Itt a magyar sem nyerte el annyira a tetszésem, az eredetileg nagyjából karöltve állnak a nemtudomhanyadik helyen (nem számolom :)). A magyaron nagyon tetszenek a színek, de a képek olyanok kicsit, mintha össze-vissza rádobálták volna. Túlzsúfolt, igen, ezt a szót kerestem, inkább ez jelzi. Az eredeti pedig egyszerű, talán túlságosan is, de második pillantásra a betűk egyből megnyerik az olvasókat. Mindkettő szép munka, de egyik sem az igazi...



Marija Morevna esetébe (Catherynne M. Valente) határozottan a magyar nyert. Nincs baj az eredetivel, oroszos, szép színek, egyszerű, de nekem (azért, mert a kedvenc könyveim közé tartozik) az olvasás után ez a hangulat jobban illik hozzá. A hideg kék inkább, mint a forró vörös. Mindkettő illik valahogy hozzá, de azért mégis inkább az elhidegülést választanám, központban a tojással, amiben rajzok vannak a történetből... Nekem ő a nyerő!



Folyt. köv.!