2013. február 13., szerda

Lauren Oliver: Milelőtt elmegyek




Eredeti cím: Before I Fall
Fordítás: Heinisch Mónika
Kiadás: Ciceró, 2010
Oldalszám: 416
Senki nem tudja, mikor is jön el élete utolsó napja, így Sam sem készülhetett fel rá. Ám valamilyen rejtélyes ok folytán újra ás újra átéli ezt a napot. Vajon mit tud máshogyan tenni azalatt a hét, ugyanolyan nap alatt? Kit csókolna meg? Kik az igazi barátai? Mennyire befolyásolja egy elfoglalt parkolóhely valaki más teljes jövőjét?
Sam megtapasztalja, mennyi mindent lehet tenni 24 óra alatt úgy, hogy megváltozzon az emberek róla alkotott véleménye a halála előtt. Nehéz dolog beletörődni a halálunkba, de a hetedik nap végére Samnek sikerül, és boldogan, mindent elintézve tér meg a Túlvilágon.

A fülszöveg és értékelések elolvasása után vágytam rá, hogy elolvassam. Fel is raktam az idei Várólista csökkentéses polcomra (ez az első, amit elolvastam róla!), és mégis, két pont között ingadoztam: 1,5 és 4,5. Két igen különböző pontszám. És hogy miért nyert az utóbbi? Erre próbálok magam is rájönni!

Talán az egyik ok, amiért pozitívan éltem meg (utólag), az az alap ötlet. Szeretem az olyan könyveket, amikben időben ugranak vissza, vagy csak bármiféle apró, misztikus dolog történik, valami természetfeletti, elgondolkoztató. És ez egy olyan könyv. A kivitelezés már más téma, de ezért már jártak a plusz pontok: elgondolkoztatott.

A másik ok, az valahol a vége felé történt. Ahogy a dolgok egyre jobban össze folytak, ahogy kapcsolódtak egymáshoz, a halál valaki(k) halálával, és hogy végül nem az lett a könyv lényege, ami a 3/4-éig tűnt. Ugyanis odáig azt hittem/úgy jött át, mintha az egyetlen fontos dolog Sam utolsó napján az lenne, hogy nehogy szűzen haljon meg. Teljesen biztos voltam benne, hogy ez az egyetlen fontos dolog, de hál’ istennek tévedtem.

Lauren Oliver
Sokkal jobban örültem volna viszont, ha kevésbé van lebutítva. Tudom, ifjúsági, na de az “ifjúság” 90%-a is képes felfogni a kicsit bonyolultabb, összetett mondatokat, és kibírná, ha nem kéne minden oldalon az öltözékeket, meg a szex és helyes pasik témát kivesézni. Nekem ez kicsit sok volt, és persze, fontos volt, hogy mi történik azon az egy napon, na de ne legyenek már ennyire picsák!

Sam egyáltalán nem lett a kedvencem, sőt, egyik szereplő sem került közel hozzám. Talán csak Sam húga. Volt egy beszélgetése Sammel, amiben Sam megkérdezte tőle, hogy ha csúfolják a beszéde miatt (beszédhiba), akkor miért nem akar változtatni rajta. Erre ő azt mondta, hogy így ő különleges, egyedi. Ez nagyon szép volt, ezért érdemes volt elolvasni az egész könyvet!

És akkor  a végső döntés: megérdemli ezt a pontszámot, de nem hiszem, hogy bármikor is újra fogom olvasni…

4,5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése