2013. január 2., szerda

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1. – Kezdet

Eredeti cím: –
Fordítás: –
Kiadás: Ciceró, 2010
Oldalszám: 386

A 14 éves Rentai Renáta a első évét a gimnazistaként a Szent Johannában, egy francia tagozatos magániskolában kezdi el. Nem ismer senkit, még a gólyatáborba sem ment el, mégis próbál bizakodva nézni előre. Pár nappal az iskolakezdés előtt naplóírásba kezd, melyben minden nap leírja a teljesen átlagos napi eseményeit, ír a szüleiről, akik rengeteg  kamasznevelési könyvvel felszerelve “várják” az őrjöngő kamaszkort, ír az osztály legmenőbb fiújáról, Cortezről, akibe menthetetlenül beleszeretett, és ír magáról az osztályról, akik mind, egytől egyik jófej, rendes arcok.
Nem több ez, mint egy tinilány naplója, semmi több problémával, semmi több témával, mint ami egy ennyi idős lányt izgatna. Nincsenek benne drámai jelenetek, különös lények, meggyötört gyerekkor, csakis a mindennapok. Akkor viszont mitől is letehetetlen?
Anya néha még megemlítette a gólyatábort, olyanokat mondott, hogy „biztosan nagyon klassz lehet”, meg hogy „ a szülőire néhány diák is elkísérte a szüleit, és nagyon kedvesnek tűnnek, egy kislány – valami Kinga – biztosan jó barátnőd lesz”.
Január 2., szerda
Mai napra terveztem befejezni a könyvet, és bár sok minden közbe szólt (korizás, vásárlás, családi időtöltés), tervemet mégis sikeresen végrehajtottam. És bár harmadszorra rágtam át magam a könyvön, csak most döbbentem rá, hogy nem, én nem fogom egyetlen bejegyzésben értékelni a sorozatot (mondjuk nem zárom ki azt a lehetőséget sem), ez a sorozat minimum megérdemel ennyit!
Szóval csak feküdtem az ágyon, egész délután, mellettem üvöltött a The Pretty Reckless – Under The Water és a Hit Me Like a Man, és tökéletesen boldog voltam.
Miután befejeztem, elgondolkodva ültem még pár percig. Azon gondolkoztam, mit is mondhatnék róla. Először is talán azt, ami annak újdonság lehet, aki még nem jutott el odáig, hogy elolvassa (?); ez egy iskolai félévről szól, a többi kötet is  mind egy-egy félévet ölel majd körbe. Renire használhatjuk a stréber jelzőt (Kinga, a népszerű, parancsolgató osztálytárs szavaival élve “Okos és népszerűtlen”),majdnem mindenből kitűnő (kivéve rajz és tesi). Két legjobb barátja Virág, az emós lány és Arnold, aki, Renihez hasonlóan, imád olvasni, rettenetesen okos és művelt.
Az osztály összesen 12 tagból áll, ebből 3 lány (Reni, Virág, Kinga), és 9 fiú (Cortez, Ricsi, Dave, Zsolti, Andris, Robi, Jacques, Gábor). A kis osztálylétszámnak köszönhetően az osztályközösség igen erős, szinte minden nap jól telik az iskolában, a tanároknak pedig sokszor égnek áll tőlük a haja. De hát a kamaszéveket nem ki kell élvezni?
Most tulajdonképpen rá is térhetnék, miért szeretem, mert nem lehet róla mást írni. Ez egy átlagos, mégis nagyszerű napló, itt játszódik, ma játszódik, jól játszódik. El kell olvasni, másképp nem lehet leírni, mi is az, ami magával ragad. Én mégis megpróbálom
Tetszett…:
  1. …az, hogy minden mondatban volt valami, ami megmosolyogtatott
  2. …hogy nem külföldön játszódik
  3. …hogy magániskolában játszódik
  4. …az iskola :)
  5. …hogy belegondoltam–9.-ben én is ilyen voltam?
  6. … a stílusa
  7. …Cortez <3
  8. …hogy nem az angolra épül
  9. …Máday! :D
  10. …mit szépítsünk: az EGÉSZ! <3
Rájöttem, hogy azért lehetne belekötni néhány dologba. Meg arra is rájöttem, hogy értelmetlen. Hiszen élveztem! Akkor meg minek rontsam el? Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a 3. olvasás nem volt az utolsó! És márciusban SzJG8! Vigyázz, dedikálás, megyek! :D
A történet: 5/5 – no comment! :)
A szereplők: 5/5 – megszólalnak=nevetek
A Szent Johanna: 5/5 – Oda akarok járni!
A borító: 5/2 – ez a kép az elején… no comment :)
Cortez: 5/5 – kell ezt ragozni? <3
Cortez: 5/5 – Ha gördeszkázni fogok, akkor majd felfigyel rám, együtt mehetnénk deszkázni, elesnénk, én sírnék, ő röhögne. De jó lenne!

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése