Eredeti cím: – Fordítás: – Kiadás: HarperTeen, 2008 Oldalszám: 368 |
Ez lenne hát a fülszövege, amit megpróbáltam lefordítani. Nagyjából én is így fogalmaztam volna meg, azért gondoltam, hogy ezúttal ez is megfelelő lesz.
Shepard stílusa még mindig fantasztikus. Egyszerűen kedvenc lett, nem tudok mit mondani rá, ami jobban kifejezi ezt, de hát nekem így is jó. Én, és akik olvasták már a könyveit, azok még megértik.
Nem erőlteti ránk a szereplőket, kívülállóként nézzük végig a történetet, és így tudunk a saját fejünkkel következtetéseket levonni, és nem az adott szereplőjével. Bár lehet, hogy így is bele folyik, de akkor is a sajátodnak tűnik. Annak ellenére, hogy tudtam, ki A (ebben a részben kiderül, emberek, szóval olvasni, olvasni!), hála a sorozatnak, de ugyan úgy izgultam, míg le nem írták, ki is az.
Nagyjából ez a rész olyan volt, mint a sorozat egyik része. A vége is ugyan így volt leírva, egy kivétellel; valaki meghalt, aki a sorozatban nem. De persze hogy nem árulom el ki, legyen meglepetés
Az egyetlen negatívum, ami feltűnt, hogy a forrás, ahonnan A vette az SMSei témáját, Alison halálával együtt lezárult, és ugyan A azt mondta, ő innen tud mindent, de olyanokat is tudott, amik Ali halála után történtek. Akkor ez most hogy van? Mondjuk az írónőt ismerve valószínűleg ez szándékosan van így hagyva (azt hiszem, tudom is, miért), szóval kíváncsian várom a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése