2012. július 1., vasárnap

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Eredeti cím: Deathless
Fordító: Kleinheincz Csilla
Kiadás: Ad Astra, 2012
Oldalszám: 309

“Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.”

A történet, mint ahogy a fülszövegből is észrevehető, egy misztikus, fantasy történet, ami az orosz népmesékből/történetekből tevődött össze. Marija Morevna (története itt elolvasható, angolul), a könyv szerint látja, amint a madarak lebucskáznak az ablaka előtt ágról, és elviszik a nővéreit. Ő pedig csak várja, várja, hogy érte is eljöjjön egy madár, míg végül az meg is érkezik Koscsej cár képében. Marija elmegy vele, az úton pedig Koscsej különböző drága ételekkel eteti, amitől az utazás végére beteg lesz, így Koscsej meggyógyítja.
Innentől kezdve a történet a házasságukig vezető útról, majd utána a házasságukról szól. Ahogy feltűnik Ivan, és megszökteti Marijat, majd ahogy a lány visszatér volt férjéhez. Tulajdonképpen végig ingadozik, hisz mindkettőjüket szereti, mint utóbb kiderül. 
Ez a történet már így is nagyon szép és jó lenne, hisz imádom a népmesékből átírt történeteket, de a stílus, ami sokak számára nehéznek bizonyult, engem nagyon megragadott. Benne van az orosz stílus, a népmeséké és persze az írónő sajátja is. Ennek egyvelege valami fantasztikusat hozott létre, véleményem szerint. Legjobban talán az tetszett, ahogy az elején a fejezeteket majdnem ugyanúgy kezdte, mint egy tényleges mesében, és ahogy a madarak érkeztek. Ezek a részek voltak, szerinte, a legjobbak, valahogy sokkal közelebb hoztak egy népmesét, mint a könyv többi része. Ugyanis innentől kezdve komolyabbá válik a történet.
– Nagyon makacs csontjaid vannak! – morogta Csajnik. – Mintha egyáltalán nem akarnál összezsugorodni! Pimasz leány, miért akarsz olyan magas lenni?
– Másként nem érném el a legfelső könyvespolcot – ellenkezett Marija, mire a domovoj vállat vont, mintha csak azt mondaná: A lányok és a többi óriásnépség rejtélyesek és kifürkészhetetlenek.
Amire én rájöttem az olvasás közben, hogy a vér és a halál nagyon fontos szerepet töltenek be a történetben. A halál, ami Koscsej cárt nem is érinti, épp ezért fontos, mert Marija viszont nem halhatatlan, és a halál cárjával vívott harcról (is) szól a történet. A végén a halál győzedelmeskedik, így a halottak visszatértek, de nem emlékeztek semmire.
A Dzerzsinszkij utcai ház előrehajolt és visszafojtotta lélegzetét.
Az egész történet tele van az orosz mitológia szereplőivel. Van benne Baba Jaga (bővebben akit érdekel itt), ami a vasorrú bába, domovaja, a házimanó, a , vila (tündér a felhőkben, erdőkben, vizekben), a ruszalka (erdei, mezei nimfa), és volt egy fegyver-manó is, aminek nem jut eszembe a neve, de egy igazi fegyver volt. Ezek közül én a házimanót szerettem meg a legjobban, annyira aranyos volt, más indokom nincs is.
A Párt csodálatos, bámulatba ejtő találmány, és csodálatos bámulatba ejtő dolgokat tanított meg nekünk – például azt, hogy kisebb erőfeszítéssel nagyobb bajt kavarhatunk, ha panaszt teszünk, mint ha teáscsészéket vagdosunk a földhöz.
Egyszóval ez egy érdekes, jól megírt történet, ami felkeltette az érdeklődésemet az orosz mitológia iránt. Kell ennél több?
Nem létezik jó feleség vagy jó férj. Csak olyanok, akik kivárják , míg eljön az idejük

5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése