Aprilynne Pike: Spells – Varázsigék (Wings 2.)

Eredeti cím: Spells
Fordító: Neset Adrienn
Kiadás: Könyvmolyképzô, 2011
Oldalszám: 318

Fülszöveg: Laurelt beidézik tündérhazájába. Mindkét otthonát halálos veszély fenyegeti, szülei házát és a tündérek országát Avalont is. Így a lánynak minden erejére és tudására -legyen az emberi vagy tündéri- szüksége lesz ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat.

Ki fog neki segíteni?
David, akivel a való világban él szerelemben? Vagy Tamani, az ellenállhatatlan tündérfiú, akihez tagadhatatlanul erős szálak fűzik?

Vélemény:  Ismét az történt, mint általában a fülszövegeknél. A könyv negyedéig, vagy tovább pontosan az történt, ami a fülszövegben le volt írva, majd semmi, nagyon sokáig. Laurel nagy dilemmái Tamani és David kapcsán, sok romantikus jelenet, de még azok is gyengén, és akkor hirtelen megjelennek a trollok – meg egy idegen, Klea. És innentől kezdve ünnepségek, titkolózások egy pasinak a másikról egészen az utolsó 50 oldalig, ahol is a trollok elrabolják Chelsie-t, és miután természetesen elég gyorsan kiszabadítják, (Klea vajon miért csak itt lép közbe, ha elvileg követte őket?), kiderül, hogy Chelsie már egy éve tud arról hogy Laurel valami “tündér-szerűség” és az persze nem derül ki, hogy honnan is jött erre rá, de nem baj. Nem is lényeges, igaz?

Aztán a végén van egy nagyon titokzatos jelenet Shar és Tamani között, ami a következő kötetre utal, ugyanis csak látjuk a szavakat, de semmi értelmük. Talán kicsit túl titokzatos. De jön  a folytatás, hurrá! (nem is gúnyos…).

Szerintem valamennyire érezni lehetett ebből, hogy a könyv nem nagyon nyerte el a tetszésemet. Konkrétan szenvedtem a végigolvasásával,, alig haladtam és kényszerítenem kellett magamat, hogy olvassak. Ez nem mindig jó pont egy könyvnél…

A borítót mondjuk azon kívül, hogy nagyon szép, nem értem, hisz Laurel szárnyának szíve nem változott, de mindegy… Nem hiszem, hogy ez a legérthetetlenebb az egész könyvben.

Oh, és azt ki is hagytam, hogy leszólják Shakespeart! Én értem, hogy nem mindenki kedvenc írója, és hogy be kellett vonni Oberont és Titániát, de ne szóljuk már le parasztok előadását merthogy “az a leggyengébb része az egésznek. Ezt kikérem magamnak! (Shakespear-fanatikus…). És mikor megy a tündér darab, tudjuk miről szól, és már fel is ismerjük, hogy ez bizony a Szentiván éji álom, mikor szegény Laurel csak 5 oldallal később bizonytalanul rákérdez. Pff…

1/5 (ez is csak a borító miatt)